Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

6a író. szám. Bp. §-ában írt eljárás mellőzésével, közvetlenül a kir. Kúriához terjeszteiidők fel. T. H. VI. sz. 1903. évi május hó 12-én. Elnök: Paiss Andor. Előadó: Tárnái ános. Koronaügyészség: Baumgarten Izidor. Ha a kir. ítélőtáblai fellebbviteli főtárgyaláson a vádlott személyesen nem volt jelen, külön védője azonban megjelent és a kir. ítélőtábla ítélete ellen a főtárgyaláson semmisségi panaszt jelentett be, vagy képviselve volt többi jogosultak valamelyike részéről semmisségi panasz jelentetett be, az iratok a Bp. 431. §-ának utolsó bekezdése értelmében közvetlenül a kir. Kúriához térj esztendők-e fel, avagy a Bp. 425. §-ának rendelkezéséhez képest a másodbírósági ítéletnek a vádlott előtt leendő kihirdetése végett a kir. törvényszékhez küldendők-e le ? (Vonatkozással a szegedi kir. ítélőtáblának 1. számú és a kolozsvári kir. ítélőtáblának 4. számú ellentétes büntető teljes ülési döntvényeire.) Határozat: Ha a kir. ítélőtábla fellebbviteli főtárgyalásán a vádlott nem volt jelen, az általa választott védő azonban megjelent és akár az, akár a többi jelen volt vagy képviselt jogosultak valamelyike semmisségi panaszt jelentett be a kir. ítélőtábla ítélete ellen, ez esetben az iratok a Bp. 431. §-ának utolsó bekezdése értelmében, a Bp. 425. §-ában írt eljárás mellőzésével, közvetlenül a kir. Kúriához terjesztendők fel. Indokok: A Bp. 425. §-a 2. bekezdésének a vádlottra vonatkozó tétele több irányban kivételt állít fel a Bp. általános szabályai alul. A felhívott tétel kivételes intézkedést tartalmaz a Bp. 431. §-ában foglalt ama rendelkezéssel szemben, mely szerint a perorvoslat folytán az iratok csak akkor terjesztendők fel közvetlenül a kir. Kúriához, ha a kir. ítélőtábla főtárgyalásán a semmisségi panaszra jogosultak mind jelen vagy képviselve voltak; kivételt tartalmaz továbbá a Bp. 78. és 329. §-aiban kifejezett azon szabály alól, hogy a bírói határozatok a felekkel (Bp. 13. §.) rendszerint közlendők; kivételt tartalmaz végül az eljárási törvényünkben rendszeresen keresztül vitt azon elv alól is, hogy a védő nem közönséges értelemben vett képviselője a vádlottnak, hanem önálló hatáskörrel is bíró igazságügyi közeg, ki különösen a perorvoslatokat a vádlottól függetlenül érvényesítheti.