Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

3H- §• IOQ. szám. 47 A kir. Kúria a súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt M. L. «llen a z.—i kir. járásbíróság előtt folyamatba tett bűnvádi perben a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a Bp.-nak, az 542. §. szerint a kir. járásbíróság előtt tartott tárgyalásnál is megfelelően alkalmazandó 324. és 325. §-ai értelmében az ítélet tárgyát a vádbeli cselekmény képezi, amint az a vád alapjául szolgáló és a tárgyalás eredményéhez képest megállapított tényekben nyilvánul, és hogy ugyanazon cselekményre vonatkozóan felmentésnek és egyúttal más bírósághoz való áttételnek helye nem lehet. Megsértette tehát a törvényt a z.—i kir. járásbíróság annyiban, amennyiben az M. L. ellen súlyos testi sértés vétsége miatt folytatott bűnvádi ügyben vádlottat felmentő ítéletet hozott és egyidejűleg az ügynek a sz.—i kir. ügyészséghez való áttételét rendelte el. Egyúttal a kir. járásbíróságnak 1903. évi június hó 4-én 1903. B. 316/3. sz. a. hozott ítélete megsemmisíttetik és utasíttatik a kir. járásbíróság, hogy az ügyiratokat az illetékes sz.—i kir. törvényszékhez tegye át. Indokok: M. Sz. m.—i lakosnak feljelentése szerint M. L. ottani lakos 1903. évi február hó 23-án egy lakodalom alkalmából kocsikázást rendezvén, kocsijával azon háznak hajtott, mely előtt feljelentő állott, aki ennek következtében a házhoz szoríttatván, M. L. kocsijával reáhajtott M. Sz. lábára; úgy, hogy az utóbbi jobb lábán az orvosi látleletben husz nap alatt gyógyulóknak jelzett sérüléseket szenvedett. M. L. az M. Sz. részéről ellene az említett tényállás alapián a Btk. 301. ^-ában körülírt súlyos testi sértés vétsége miatt emelt és az ügyészségi megbízott által magáévá tett váddal szemben azzal védekezett, hogy az általa a kérdéses alkalommal hajtott lovak V. M. háza előtt megbokrosodtak, a sorból kiugrottak, minek folytán a kocsija a ház előtt levő eperfához ütődött; és midőn a kocsit és a lovakat az eperfától elhúzni igyekezett, megtörténhetett, hogy a lovak M. Sz. lábára hágtak, amiről azonban, minthogy sértettet nem látta, tudomása nincs. Maga M. Sz.a vádlottnak ezen előadására kijelentette, miként