Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

286. §. loó. szám. 41 J. E. 1901. évi március hó 28-án. 1782/1901. Elnök: Czorda Bódog kúriai másodelnök. Előadó : Székács Ferenc kúriai bíró. Koronaügyészség: dr. Baumgarten Izidor koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria a becsületsértés vétsége miatt elitélt dr. W. L. ellen a s. i kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1900. évi november 19-én 406. sz. a. hozott ítélettel jogérvényesen befejezett bűnvádi perben a koronaügyész által a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán következő végzést hozott : A perorvoslat alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a s. —i kir. járásbíróság fentidézett keletű és számú ítéletének indokolásában tett azzal a kijelentésével, mely szerint: a sértettet vallomástételre kényszeríteni nem lehet», a törvényt megsértette. Mert: A Bp. 9. §-a kötelességévé teszi a hatóságoknak, hogy a terhelő és súlyosító, valamint az enyhítő és mentő körülményeket egyenlő figyelembe vegyék. Ebből tehát az következik, hogy ha a most jelzett körülmények felderítésére a sértettnek tanúként való kihallgatása szükségessé válik, a sértett még akkor is megidézhető, ha különben a perrendtartás értelmében az ügy tárgyalásáról távol maradni vagy magát meghatalmazott által képviseltetni jogosult volna (Bp. 286. §. negyedik és utolsó bekezdése, valamint az 529. §. második és harmadik bekezdése). A 205. §. a tanúzás és eskü kötelessége alól mentes személyek között a sértett felet nem említi; sőt a 222. §. szerint a sértett meg vagy meg nem esketése egyedül a bíró belátásától tétetik függővé ; a 223. §. pedig az esetben, ha tanúként idéztetett, a sértettet tanúdíj, vagy útiköltségben részesíthetőnek mondja. A mennyiben pedig a bíróság a sértett félnek kihallgatását szükségesnek találván, őt a tárgyaláson való személyes megjelenésre kötelezte, a törvénynek e tekintetben való minden különös rendelkezése nélkül magából a bírói hatalom gyakorlásának komolyságából és a bűnvádi per közjogi természetéből önkényt következik, hogy sértett esetleges ellenszegülésének megfékezésére mindazok az eszközök és szigorú intézkedések (Bp. 194., 195. §.), amelyeket a makacs tanúk irányában a Bp. alkalmazhatóknak kijelölt, foganatba vehetők. Minthogy pedig a Bp. 521. §-a szerint az előbbi fejezetek rendelkezései, eltérő különös szabályok hiányában, a kir. járásbíróságok előtti eljárásban is megfelelően alkalmazandók, tekintet nél-