Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

47- §• QJ. szám. vádi panaszt adott be a D. és R. m.—i vasgyár- és ásó-, kapahámor részvénytársaság és ennek vezérigazgatója F. G. ellen az 1895: XLI. t.-c. 8. és 9. ^-ai alá eső árúvédjegybitorlás kihágása miatt, mely panaszhoz a P. és R. cég által dr. M. L. n.—i ügyvéd részére kiállított és őt a cég minden ügyében való képviseletre jogosító meghatalmazás csatoltatott. Az ezen feljelentés folytán folyamatba tett bűnvádi ügyben, a h.—i kir. járásbíróság 1902. évi január hó 31-én 1901. B. 89/18sz. a. hozott ítéletével F. G. vádlottat, mert az igazgatása alatt álló gyárban a P. és R. n.—i bejegyzett cégnek a n.—i kereskedelmi és iparkamara árúvédjegy lajstromába bejegyzett védjegyével és a főmagánvádló cégjegyével ellátott vasekefőket készíttetett és forgalomba hozott anélkül, hogy erre fel lett volna jogosítva, az 1895: XLI. t.-c. 8. és 9. §-aiban körülírt árúvédjegybitorlás kihágásában bűnösnek nyilvánította és azért behajthatlanság esetén tíz (10) napi elzárásra átváltoztatandó kétszáz (200) korona pénzbüntetésre ítélte el. Ezen ítélet a főmagánvádló és vádlott részéről föllebbeztetvén, a m.—i kir. törvényszék a föllebbviteli tárgyalás alapján 1902. évi május hó 3-án 2851. sz. a. hozott, tévesen végzésnek nevezett ítéletével a kir. járásbíróság ítéletét a megelőző eljárással együtt a Bp. 384. §-ának 11. pontjában megjelölt alaki semmiségi okból megsemmisítette és a lefoglalt bűnjeleknek vádlott részére leendő kiadatását rendelte el, határozatát azzal indokolván, «hogy a feljelentéshez csatolt ügyvédi meghatalmazás szövegében az, hogy a P. és R. cég a bűnvádi panasz beadásával dr. M. L. ügyvédet megbízta volna, nem foglaltatik; hogy az általános ügyvédi meghatalmazás a magánvád képviseletére és a feljelentés megtételére nem elegendő és hogy a Bp. 3. ^-a értelmében a magánindítvány szabályszerű előterjesztés előtt bírói eljárásnak nincs helye; hogy tehát a kir. járásbíróság törvényszerű vád nélkül hozott ítéletet)). A másodfokú bíróság ezen határozata ellen a főmagánvádló részéről közbevetett semmiségi panasz a kir. Kúriának 1903. évi január hó 27-én 785 B. 1902. sz a., kelt végzésével visszautasíttatott. A m.—i kir. törvényszék fönnebbiekben jelzett rendelkezésével megsértette a törvényt, mert az ügyvédi meghatalmazás