Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

49- §• 185. szám. 235 bíráskodás gyakorlását a kir. törvényszékre, mint sajtóbíróságra ruházza, az 1897 : XXXIV. t.-c. 15. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglalt rendelkezés nyomán sem vonható le az a következtetés, mely szerint a kérdésben forgó kihágás elbírálása az esküdtbíróság hatásköréhez tartoznék, sőt ellenkezően: minthogy az 1903 : IV. t.-c. 49. §-ának utolsó bekezdése az ezen törvény 47. §-ában körülírt kihágást kifejezetten az esküdtbíróság, ezzel ellentétben pedig a 48. §-ba ütköző kihágást a kir. törvényszék mint sajtóbíróság elé utalja, kétségtelen, mikép az eljárás tárgyát képező kihágás esetében a bíráskodásra nem az esküdtbíróság, hanem a kir. törvényszék mint sajtóbíróság hivatott. Minthogy továbbá a rendestől eltérő, kivételes sajtóbírósági hatáskör az 1897: XXXIV. t.-c. 15. §-ának utolsó bekezdésében csak az ott megjelölt bűntettekre és vétségekre vonatkozóan állapíttatik meg: az ezek sorába nem tartozó, nyomtatvány útján elkövetett más büntető cselekmények esetében pedig a rendes hatásköri és illetékességi szabályok irányadók ; s minthogy a vád tárgyává tett hirdetmény a n.— i kir. törvényszék területén levő M.—n megjelenő «M.» című lapban tétetett közzé: nyilvánvaló, mikép a jelen bűnvádi ügyben való eljárásra a Bp. 562. §-a értelmében s n.—i kir.'törvényszék, mint sajtóbíróság illetékes. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani, egyúttal pedig az ügyet a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdéséhez képest a sz.—i kir. ítélőtábla végzésének megsemmisítése mellett az illetékes bíróság elé utasítani kellett.