Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

i8 96. szám. Bp. 1903. évi április hó 21-én 1457. sz. a. kelt felszólításával a m. kir. II. számú csendőrkerületi parancsnokságot, mint magánindítványra jogosultat, hivatkozással a Bp. 42. §-ára, a kir. ügyész által elejtett vád képviseletének átvételére vonatkozó nyilatkozat tételére felhívta; a nevezett csendőrkerületi parancsnokság a vád képviseletét átvette és vádiratot adott be, melyet azonban a p.—i kir. törvényszék vádtanácsa a terhelt részéről a vádirat ellen beadott kifogások folytán 1903. évi július hó 8-án megtartott tárgyalás alapján 1997. sz. a. hozott végzésével a Bp. 264. §-ának 4. pontjára való hivatkozással, azért utasított el, mert a vád tárgyává tett rágalmazást a csendőrörs ellen elkövetettnek tekintvén, az eljárás a honvédelmi miniszternek a Btk. 270. §-ának utolsó bekezdése szerint szükséges felhatalmazása nélkül nem volt megindítható, illetőleg folytatható. A magánvádlónak nevezett csendőrkerületi parancsnokságnak ezen végzés ellen közbevetett felfolyamodására a t.—i kir. ítélőtábla 1903. évi augusztus hó 25-én 1779. sz. a. hozott végzésével B. Gy. terheltet öt rendbeli, a Btk. 260. ^-ába ütköző, a 270. §. 2. pontja szerint hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége miatt vád alá helyezte és a kitűzendő főtárgyalásra a m. kir. II. számú csendőrkerületi parancsnokságot mint pótmagánvádlót megidéztetni rendelte. A p.—i kir. törvényszék a főtárgyaiásnak két ízben lett elnapolása után a pótmagánvádlóként szereplő csendőrkeriileti parancsnokság képviselőjének közreműködésével harmadízben 1903. évi december hó 15-én megtartott főtárgyalás alapján 3384. sz. a. hozott ítéletével B. Gy. vádlottat az ellene emelt vád alól a Bp. 326. §-ának 1. pontja értelmében felmentette és a sz.—i m. kir. II. számtí csendőrkerületi parancsnokságot mint pótmagánvádlót, hivatkozással a Bp. 482. §-ára a felmerült összes bűnügyi költségek megtérítésére kötelezte. A felmentés indokául lényegileg az szolgált, hogy a B. Gy. részéről a fentnevezett csendőrök ellen a honvédelmi miniszterhez intézett beadványban emelt vádak nem bizonyultak valótlanoknak. A II. számú csendőrkerületi parancsnokság mint pótmagánvádló által fellebbezett ezt az ítéletét a t.—i kir. ítélőtábla 1904. évi március hó 17-én 681. sz. a. hozott jogerős ítéletével