Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

62. §. szám. 205 tényleges szolgálatban álló és ekként a katonai büntető szabályoknak alávetett L. P. műmester fölött ítéltek. Egyúttal pedig mindkét alsófokú bíróság ítélete L. P.-ről mint viszontvádlottról rendelkező részében megsemmisíttetik és utasíttatik az első fokban eljárt kir. járásbíróság, hogy az összes iratokat az illetékes katonai hatósághoz tegye át. Indokok: A L. P. feljelentése folytán M. A. és társai ellen könnyű testi sértés és becsületsértés vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben az u.-i kir. járásbíróság előtt 1902. évi január hó 21-én megtartott tárgyalás folyamán M. A.-né szül. S. Zs. vádlott L. P. ellen viszonvádat emelt a Btk. 258. §-a alá eső rágalmazás és a Btk. 261. §-ban meghatározott becsületsértés vétsége miatt azon az alapon, mert L. P., előadása szerint róla azt állította, hogy őt használta és mert őt kurvának nevezte; M. A. vádlott pedig viszonvádat emelt L. P. ellen becsületsértés vétsége miatt azért, mert ez róla azt állította, hogy egy nővel vadházasságban él. A kir. járásbíróság a tárgyalást L. P. ellen emelt viszonvádakra is kiterjesztvén, 1902. évi február hó 26-án 1901. B. 1627 4. sz. a. hozott ítéletével L. P. viszonvádlottat a M. A.-né irányában elkövetett, a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége miatt behajthatatlanság esetén két (2) napi fogházra átváltoztatandó húsz (20) korona pénzbüntetésre ítélte; ellenben a M. A.-né által panaszolt rágalmazás és a M. A. által panaszolt becsületsértés vádja alul L. P. viszonvádlottat felmentette. Az elsőfokú bíróság ítéletének L. P. felmentő része nyomban jogerőre emelkedett; ellenben annak marasztaló része L. P. viszontvádlottnak és képviselőjének fellebbezésére a p.-i kir. törvényszék által felülvizsgáltatván, ezen törvényszéknek, mint fellebbviteli bíróságnak 1902. évi augusztus hó 5-én 11.138. sz. a. hozott ítéletével helybenhagyatott. Az u.-i kir. járásbíróság és a p.-i kir. törvényszék azzal, hogy a L. P. ellen emelt vádakat érdemileg elbírálták, megsértették a törvényt, nevezetesen az 1889 : VI. t.-c. 62. §-ában foglalt és a Bp. 30. §-ában érintetlenül hagyott azt a rendelkezést, mely szerint a közös hadseregnek, hadi tengerészeinek és a honvédségnek tényleges szolgálatában álló egyénei a katonai büntető szabályok alatt állanak.