Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

103. §• IJO. szám. 195 gatási minőségéből aztán önként következnék, hogy az elévülést megszakító akérdore vonás» alatt a Kbtk. 12. és a Btk. 108. §-ai szerint csak a pénzügyi bírói hatósággal felruházott kir. törvényszékek határozata vagy intézkedése volna érthető, minthogy pedig eme törvényszékek az ügyiratokat csak a pénzügyi hatóságok által foganatosított vizsgálat alapján szerkesztett vádkereset benyújtásával kapják meg: az előző vizsgálati cselekmények az elévülést meg nem szakítanák. Ez érvelés azonban el nem fogadható a fentebbieken kívül, azért, mert az 1876 : XV. t.-c. 76. §-ának utolsó bekezdéséből az 1883 : XLIV. t.-c. 100. §-ának utolsóelőtti bekezdésébe átment azon kijelentés, miszerint a kincstár megkárosítására irányzott bűncselekmények bűnvádi eljárás útján fenyítendők meg, a tulajdonképeni jövedéki eljárásra nem vonatkozik, hanem a törvényhozás irataiból minden kétséget kizáróan kitetszőleg azt jelenti, hogy a kincstár megkárosítására irányzott, de a jövedéki kihágások körén kívül eső bűncselekmények az általános bűnvádi eljárás útján a rendes bíróságok által fenyítendők meg. E kijelentés tehát valódi értelmében véve a jövedéki kihágási törvények magyarázatára irányadó befolyással nem lehet és legkevésbé foglalhatja magában a törvényhozás oly célzatának alkotó elemét, mintha az általános büntetőtörvények hatálya a jövedéki kihágásokra is minél nagyobb mérvben kiterjesztendő volna; különösen, ha még figyelembe vétetik, hogy épen ellenkezőleg az 1883 : XLIV. t.-c. javaslatának előterjesztése és tárgyalása alkalmával a törvényhozásnak ismételten az a nézete jutott kifejezésre, hogy ily kiterjesztés az osztó igazság elveinél fogva már csak a társországokhoz való viszonyunkra tekintetből sem történhetik meg s hogy ehhez képest a Kbtk.-nek az 1880 : XXXVII. t.-c. 9. §-a alapján alkalmazásba vett fontosabb rendelkezései (32., 31. §.) az 1883 : XLIV. t.-c. 108. és 109. §-aival módosíttattak is. De nem nyerheti a ((kérdőre vonás» az ellennézet részéről annak tulajdonított értelmet a jövedéki büntetőeljárásnak rendeleti úton leendő szabályozása iránt a törvényhozás által adott felhatalmazással kapcsolatban sem; mert a felhatalmazásnak az előző pontban kifejtett körülmények között történt megadása épen arra vall, hogy a törvényhozás nem ily mellékes úton és 13*