Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

174 102. szám. 1848:XVIII. t.-c. 41. §. indokokban felhívott 1224/1876., helyesen i224/i895. sz. belügyminiszteri rendelet értelmében a nyomdatulajdonos nevét és lakását kitüntetni nem szükséges. A gy.—i kir. törvényszéknek ebben az indokolásban tett kijelentése sérti a törvényt. Az 1848 : XVIII. t.-c. 41. §-a ugyanis, midőn a nyomdatulajdonosnak azt a kötelességét megállapítja, melynél fogva nevét és lakását bármely nyomtatványon kitüntetni tartozik s ennek a kötelességnek megszegését büntetéssel sújtja, nem tesz különbséget a nyomtatvány minősége és tartalma, annak jelentőséggel bíró vagy ezt nélkülöző volta között; a bíróság sem lehet tehát jogosult arra, hogy az 1848 : XVIII. t.-c. 41. §-ába ütköző sajtórendőri kihágás megállapítására az említett megkülönböztetésnek döntő hatályt tulajdonítson. De nem szolgálhatott a kir. törvényszék álláspontjának igazolására az általa felhívott belügyminiszteri rendelet sem, mert ez a rendelet a bemutatott hiteles másolat tanúsága szerint a jelen esetre nem is vonatkozik. Nyilvánvaló ezekből, hogy S. A. vádlott a vád és következményei alól a törvényszék ítéletében felhozott indokból csak a törvény megsértésével volt felmenthető. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bír hatállyal, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul.