Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

126 143- szám. Bp. azt a rendelkezést, mely szerint a kir. járásbíróság előtt a tárgyalást az ügyészségi megbizott jelenléte nélkül nem lehet megtartani oly ügyben, amely hivatalból üldözendő vétség vagy kihágás miatt van indítva. Ámde ez az ellentét csak látszólagos. Az a tény, hogy a bűnvádi perrendtartás a hivatalból és a magánindítványra üldözendő büntetendő cselekményeket sehol egymással szembe néni állítja; s hogy a közvád képviselőjének a tárgyaláson való jelenlétét a fent felsorolt rendelkezésekben mellőzhetlennek nyilvánítja mindazokban az esetekben, melyekben az eljárás közvád tárgyát képező vétség vagy kihágás iránt indíttatott, kétségtelenné teszi, mikép a Bp. 539. jvában használt ezen kifejezés alatt: * hivatalból üldözendő vétség vagy kihágás» közvád tárgyát képező vétség vagy kihágás értendő. Sem a bűnvádi perrendtartásban érvényre jutott alapelvekben, sem annak egyes rendelkezéseiben nem fedezhető fel alap azon feltevés támogatására, hogy a bűnvádi perrendtartás a járásbíróság előtt folytatott eljárásra nézve a köz vád képviselőjének kötelező jelenléte tekintetében az általános szabálytól — tudatosan — eltérést állapított volna meg s ilyen feltevésre a miniszteri indokolás sem nyújt elfogadható alapot. Minthogy tehát a közvád tárgyát képező vétség vagy kihágás iránt a járásbíróság előtt folytatott eljárásban a tárgyaiásta járásbíróság hatáskörébe utalt bűnügyekben a közvád képviseletére hivatott ügyészségi megbizott (Bp. 522. $-a és az ügyészségi megbízottak számára kibocsátott utasítás 23. jelenléte nélkül megtartani nem lehet; s minthogy a jelen bűnvádi ügyben az eljárás alapjául szolgáló, a Btk. 260. $-ában meghatározott, annak 268. §-a szerint csak a sértett fél indítványára üldözhető, de a Bp. 41. ^-ában fel nem sorolt rágalmazás vétsége közvád tárgyát képezi: nyilvánvaló, mikép a t.—i kir. járásbíróság megsértette a törvényt és pedig a Bp. 539. íj-ában foglalt rendelkezést azzal, hogy a tárgyalást az ügyészségi megbizott megidéztetése és jelenléte nélkül tartotta meg és annak alapján ítéletet is hozott. De törvénysértést követett el a z.—i kir. törvényszék is annyiban, amennyiben az elsőfokú bíróság ítéletét és az ennek alapjául szolgált tárgyalást a Bp. 384. ^-ának 6. pontjában körülírt alaki semmiségi ok fennforgása miatt nem semmisítette meg,