Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)

XLVIII Rendszeres mutató. Bp. meg, vagyis amelyre a törvényileg meghatározott büntetési tétel alapul vételével öt évet meghaladó szabadságvesztés szabható, a főtárgyalás védő jelenléte nélkül nem tartható meg. (J. E. 1903. május 14-én 4394 1903. sz.) 100. szám. 90. §. 3. bek. A magánindítvány hatályának elbírálásánál a vád tárgyává tett cselekmény, nem pedig annak minősítése az irányadó, sérti tehát a törvényt, jelesül a Bp. 90. §-a harmadik bekezdésének rendelkezését az oly ítélőtáblai ítélet, amellyel a vádlott az elsőbíróság által a Btk. 386. §-ába ütköző csalásnak minősített bűncselekmény vádja alól egyedül abból az indokból mentetik fel, hogy a sértett nem csalás, hanem sikkasztás miatt kérte a bűnvádi eljárás megindítását. (J. E. 1903. február 4-én 1020 1903. sz.) 101. szám. 110. §. A Bp. 110. §-a esetében a vizsgálatot, ha azt a vizsgálóbíró még el nem rendelte, a vádtanács rendeli el. (T. H. IV. sz. 1901. december 2.) 102. szám. US. §. 5. bek. Katonai bíróság hatóságának alávetett egyén ellen az előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság a szabadságvesztés-büntetést kimondó ítélet hozatala után is csak a Bp. 143. §-ának ötödik bekezdésében meghatározott feltételek fennforgása esetén rendelhető el és csak az idézett §. negyedik bekezdésében megállapított módon foganatosítható. (J. E. 1906. július 18-án 7234 1906. sz.) Í03. szám. 260. §. Abban az esetben, ha a vádat a kir. ügyész képviseli, a vádirat ellen tett kifogás feletti tárgyalás a kir. ügyész jelenléte nélkül nem tartható meg. (J. E. 1904. április 20-án 3651 1904. sz.) 104. szám. 268. §. 2. bek. Ha terhelt a vádirat ellen kifogást nem tett, a kir. törvényszék a vádiratot csak a Bp. 264. §-ának 1—5. pontja esetében utasíthatja el és szüntetheti meg az eljárást, abból az indokból azonban, hogy a bizonyítékok nem elegendők (Bp. 264. §. 6. pontja)