Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)

54 2J. szám. Btk. elsőfokú bíróság ítélete ellen közbevetett fellebbezés folytán 1903. évi december hó 16-án megtartott fellebbviteli tárgyaláson fel­vett bizonyítás eredményéhez képest megállapította, hogy Sz. A. vádlott 1902. évi október hó 30-án a n.—i kir. járásbíróság hiva­tali helyiségében R. Gy. magánvádlóra vonatkozóan, midőn en­nek hozzá intézett levelét megpillantotta, azt mondotta: hogy az ((piszkos és jellemtelen ember)); és megállapította azt is, hogy R. Gy. magánvádló erről a sértésről és ennek elkövetőjéről 1902. évi november hó 3-án esti 3/4 7 órakor értesült. A nevezett kir. törvényszék a fellebbviteli tárgyalás alap­ján 1903. évi december hó 16-án 6005. sz. a. hozott Ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének E. K. vádlottra vonatkozó ré-szét helybenhagyta; ellenben annak az ítéletnek Sz. A. vádlottról rendelkező részét a B. P. 554. §-a értelmében a Bp. 385. ,^-ának 1. c. pontjában körülírt anyagi semmiségi okból megsemmisítette, Sz. A. vádlottat a R. Gy. irányában elkövetett a Btk. 261. í^-a alá eső becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította és e miatt behajthatlanság esetén két (2) napi fogházra átváltozta­tandó negyven (40) korona pénzbüntetésre Ítélte el. A Sz. A. vádlottra vonatkozó ezen rendelkezés indokolására a kir. törvényszék azt hozza fel, hogy R. Gy. magánvádló az ellene elkövetett sértésről és ennek elkövetőjéről 1902. évi no­vember hó 3-án este 3/4 7 órakor értesülvén, «a magánindítvány előterjesztésének ideje magánvádló részére afBtk. 112. ^-a értel­mében, tekintettel a Btk. 3. §-ára, 1903. évi február hó 3. nap­jának délutáni 5 órájáig nyitva állott; és pedig annál is inkább, mert a Bp. szerint az a nap, melyen a határidő kezdetét meg­állapító cselekmény vagy esemény történt, a határidőbe be nem számítható ; s 1903. évi február hó 2.-a Gergely naptár szerinti ün­nepre is esett;» és ezek szerint a magánindítvány törvényes idő­ben terjesztetett elő. Ez ellen a másodfokií ítélet ellen Sz. A. vádlott és védője részéről bejelentett semmiségi panaszt a kir. törvényszék vissza­utasította, a visszautasító végzés ellen ugyanazok által közbe­vetett felfolyamodást pedig a kir. Kúria 1904. évi február hó 25-én 398. sz. a. hozott végzésével elutasította, minek következtében a kir. törvényszék Ítélete jogerőssé vált. A kir. törvényszék azzal a kijelentéssel, hogy az 1902. évi

Next

/
Oldalképek
Tartalom