Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)

104- §. 20. szám. 47 ]. E. igoi. évi január hó 17-én. 315 1901. sz. Elnük: Czorda Bódog kúriai másodelnök. Előadó: Székács Ferenc kúriai biró. Koronaügyészség: Hammersberg Jenő koronaügyész. A kir. Kúria a sikkasztás vétségei miatt jogérvényesen elítélt P. L ellen a d.—i kir. járásbíróság előtt egyrészről, és a d— i kir. törvényszék előtt másrészről folyamatban volt bűnvádi perek tárgyában, amelyekben a nevezett kir. járásbíróság 1900. évi május hó 19-én 148. sz. a. és a d.—i kir. törvényszék 1900. évi május hó 9-én 462—1092. számok alatt azonnal jogerőre emelkedett ítéleteket hoztak és amely ítéletekben kiszabott szabadságvesztés-büntetések egyesítése végett a d.—i kir. járásbíróság 1900. évi augusztus hó 22-én 1013. sz. a. ítéletet hozott, — ez ítélet ellen a koronaügyész által a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, a d.—i kir. járásbíróságnak fentidézett 1013. számú ítélete a fogházbüntetés tartama tekintetében és arra nézve is, hogy a mellékbüntetésnek az 54. §. alapján való mellőzését kimondotta, —• hatályon kívül tétetik és ehelyett vádlottnak fogházbüntetése, mint összbüntetés (4) négy havi és (7) hét napi tartamban határoztatik meg, egyúttal az alapügyekben hozott ítéletek a fogházbüntetést kiszabó részükben hatályon kívül tétetnek, — minden egyéb intézkedésükre nézve érintetlenül hagyatnak. Indokok: Minden vitán felül áll, hogy az a bíróság, mely az összbüntetést kiszabni hivatva van, köteles a már meghozott jogerős ítéleteknek a szabadságvesztés-büntetés mértékére nézve vonatkozó tételeiből kiindulni és az összbüntetés meghatározásánál ezek tartamát és súlyosságuknak arányát úgy, amint azt a Bp. 518. S-ának hetedik bekezdése is kimondja, alapul venni, de semmi szín alatt sincs jogosítva arra, hogy a beszámítást önállólag mérlegelje és a büntetési tételeken ily alapon tegyen változtatást. A Btk. 104. í^-a 1. bekezdésének tehát csak az az értelem tulajdonítható, miszerint a büntetések összesítésénél a 97., 98., 99. és 100. £-ban megvont korlátok betartandók, vagyis, hogy az összbüntetés kiszabásánál a halmazat elvei nem a vádlott terhére, hanem javára érvényesülhetnek. Minthogy pedig a d.—i kir. járásbíróság a P. I.-ra kiszabott négy hónapi és hét napi fogházat öt hónapi tartamra emelte,