Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)

38 ló. szám. Btk. Vagy pedig úgy értelmezendő: hogy a vizsgálati fogság a vádlottra szabott büntetésnek annyi idő tartamát pótolhatja, amenynyi időt vádlott tényleg a vizsgálati fogságban kitöltött, s így esetleg a vizsgálati fogság beszámítása, az egész büntetést is kiegyenlítheti-e ? (10.330.1881. 1. f. i. B. számához.) Határozat: Tekintve, hogy a Btk. 94. ^-ának első rendelkezése világosan azt tartalmazza, hogy a vizsgálati fogságnak vádlott hibáján kívüli hosszú tartama az elítéltnek szabadságvesztés büntetésébe beszámítandó; tekintve, bogy a törvény ezen rendelkezésével az idézett szakasz második rendelkezése sem áll ellentétben; tekintve, hogy az egész szakaszban nincs oly rendelkezés, melyben az mondatnék: hogy ha a vizsgálati fogság jogtalanul, vagy vádlott hibáján kívül rendeltetett el és foganatosíttatott, az indokolatlan vizsgálati fogságnak még ezen esetben sem egész tartama, hanem annak csakis valamely része, illetőleg fele számítandó be büntetésébe; tekintve, hogy a többször idézett szakasz második rendelkezését viszonyítva az előbbihez, mindkettő csak azt jelenti, hogy a vádlott hibáján kívül valósággal kiállott vizsgálati fogsággal egyenlő tartamú szabadságvesztés-büntetés mondassék a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek, vagyis, hogy hosszabb idő még azon esetben sem számíttassék be vádlott részére mint vizsgálati fogság, ha ez utóbbi súlyosabb lett volna, mint a vádlott ellenében ítéletileg megállapított büntetésben kimondott szabadságvesztésbüntetés, például, ha az ítélet államfogházra vagy elzárásra szólana; tekintve, hogy a 94. §. azon intézkedésének, mely a beszámítandó vizsgálati fogság tartamának meghatározását a bíróra bízza, értelme épen az : hogy az imént megjelölt határ között a büntetésnek azon részét, mely a vizsgálati fogsággal kiszenvedettnek veendő, a bíró a megállapított büntetés és a vizsgálati fogság között létező súlyarányhoz képest belátása szerint állapítsa meg ; tekintve végre, hogy amint egyrészről a mondottaknál fogva, a törvény alapján többet, mint amennyit vádlott vizsgálati fogsága által önhibáján kívül szenvedett, soha és semmiféle körülmények között nem számíthat be a bíró; úgy másrészt épen a