Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)

36 7J. szám. Btk. az államfogházra elitéltekre is kiterjeszt, ezen akaratát vagy oly általános megjelöléssel fejezi ki, mely az illető szabálynak az utóbbiakra való kiterjedése iránt minden kételyt kizár, amint ezt például a feltételes szabadságra bocsátásra nézve a 48. §. máso­dik bekezdésének ezen kifejezése «vagy másnemű szabadságvesz­tés-büntetésre elitéltek)) — mutatja, vagy pedig amint az 54. §. második bekezdéséből kitűnik, a fogház mellett az államfogházat is különösen kiemeli; tekintve, hogy különösen az államfogháznak pénzbüntetésre való átváltoztathatlanságát a leghatározottabban indokolja azon nyomatékos körülmény, hogy a Btk. 53. §-a pénzbüntetés behajt­hatatlanságának esetéről rendelkezvén, második bekezdésében világosan kimoiídja: hogy a főbüntetésképen kiszabott pénzbün­tetés behajthatlanságának esetére, e helyett «fogház» rendelendő; ami által egyenesen ki van zárva annak a törvény szerinti lehe­tősége : hogy a 92. §. alkalmazásával oly cselekmény miatt álla­píttatott legyen főbüntetésül a pénzbüntetés, amelynek rendes büntetéséül államfogházat rendel a törvény; minthogy ez utóbbi esetben — a pénzbüntetés behajthatlansága következtében e helyett nem fogház, hanem államíogház — vagyis azon nemű szabadság­vesztés-büntetés lenne alkalmazandó, amely helyett — az eny­hítő körülmények nagy nyomatéka következtében — a pénzbün­tetés rendeltetett: ezek által megerősítését nyeri azon szabály, hogy a fogház az államfogháztól megkülönböztetett büntetési nemet képezvén, az előbbire vonatkozó rendelkezések — a törvény különös intéz­kedése nélkül — az utóbbira ki nem terjeszthetők. De végre tekintve az államfogháznak, mint custodia honesta­nak a Btk. büntetési rendszerében kivételes nemű büntetésnek sajátos természetét; tekintve, hogy a Btk. tervezetéhez csatolt miniszteri indo­kok szerint is, a törvény csak különös fajait a büntetendő cse­lekményeknek, s csakis olyanokat engedi, illetőleg rendeli ezen büntetéssel büntetni, amelyeknek rugóját a magában véve erköl­csös érzületnek habár téves és veszélyes túlcsapongása képezi; tekintve, hogy ezen szempontnak a törvényhozás — a Btk. tervezetét előterjesztő kormánynál is erősebb kifejezést adott az által, hogy a törvényjavaslat 99. §-ának második bekezdését meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom