Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)

3o íj., szám. Btk. tések kiszabásánál a bűnösség fokára befolyással bíró súlyosító és enyhítő körülmények figyelembe veendők; tekintve a Btk. 90. és 91. §-ait, melyek szerint túlnyomó súlyosító körülmények esetében, a büntetésnek az elkövetett cselekményre megállapított legmagasabb mértéke — ellenben túlnyomó enyhítő körülmények esetében annak legkisebb mértéke megközelítendő vagy alkalmazandó: e három szakasznak egymáshoz való viszonyításából kitűnik, hogy a büntetés — amennyiben a törvényben különösen meghatározott kivételes eset nem forog fenn — az elkövetett cselekményre, a törvény különös részében meghatározott legalacsonyabb és legmagasabb mértéke között szabandó ki; továbbá, hogy a büntetés, a büntetendő cselekménynek és az ezt elkövetőnek körülményeihez képest, a törvényben meghatározott tétel két végpontja között, vagy fölfelé vagy lefelé haladva állapítandó meg. Tekintve, hogy ezek szerint mindenik büntetendő cselekmény elkövetőjének törvény szerinti megbüntetésére nézve — amennyiben a törvényben külön meghatározott kivételes eset nem forog fenn — az illető büntetési tétel két végpontja képezi az .átléphetetlen határt; tekintve, hogy ezen két határ között a konkrét büntetés, a 90. §. esetében a magasabb végpont felé közeledés, vagy annak elérése, a 91. §. esetében pedig az alacsonyabb végpont felé közeledés vagy ennek elérése által állapítandó meg; tekintve, hogy amint a fölfelé haladást túlnyomó súlyosító körülmények, - úgy ellenben a lefelé haladást túlnyomó enyhítő körülmények fennforgásától tételezi fel a törvény: mindezekből önként következik, hogy a büntetési tétel legmagasabb és legalacsonyabb mértéke között oly középső pontnak is kell lennie, mely az esetben alkalmazandó, ha sem a 90., sem pedig a 91. §. esete nem forog fenn, s amely központból egyszersmind túlnyomó súlyosító körülmények fennforgása esetében a 90. §. által megjelölt irányban, túlnyomó enyhítő körülmények esetében pedig a 91. §-ban megjelölt irányban kell a büntetés kimérésénél kiindulni. Tekintve ezekután, hogy a fegyháznak legrövidebb tartama a Btk. 22. §-a által két évre, a börtön legrövidebb tartama pedig -a 24. §. szerint hat hónapra tétetett;