Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)
22 W. szám. Btk. Oly esetben, midőn a tettes mást sértett, mint akit sérteni akart (aberratio) eszmei bűnhalmazat létezik-e olykép: hogy a cselekmény az irányában, kinek megsértése céloztatott, bűnkisérlétnek, az irányában pedig, aki megsértetett, gondatlanságból okozott vétségnek minősül? (104 1886. B. számhoz.) Határozat: Tekintve, miszerint azáltal, hogy a tettes ölési vagy bántalmazási merényletének, közbenjött véletlen folytán nem az általa kiszemelt, hanem egy harmadik személy esett áldozatul, csak a bűnös cselekmény alanyi eredménye változott, nem pedig annak természete; tekintve, hogy az eredmény tekintetében létrejött akkénti eltérés a tettes szándéka és ennek foganatosítása közti okozati összefüggést meg nem szakítja, amennyiben a tettes szándéka arra irányult, hogy egy embert életétől fosszon meg, illetőleg testi épségében megsérelmezzen, a beállott eredmény pedig a tettes azon cselekvéséből következett be, melyet az szándékának megvalósítása céljából vitt véghez; tekintve végre, hogy a Btk. 278., 279. és 301. §-ainak szövege, valamint annak e szakaszokra vonatkozó indokolása (Törvényjavaslat I. 313., 314. 1.) szerint is, az emberölés bűntettének, illetőleg a testi sértés bűntettének vagy vétségének tényálladékához nem kívántatik: hogy egy, a tettes képzeletében külön individualizált személy öletett meg, illetőleg testileg bántalmaztatott légyen, — hanem azon tényálladékot általában bármely, a büntetőjog egyenlő oltalma alatt lévő személynek szándékos cselekmény által okozott élettől való megfosztása, vagy sérelmezése megállapítja: mindezeknél fogva kimondja a kir. Kúria büntetőtanácsainak teljes ülése, vonatkozólag a 104/1886. B. sz. alatt felmerült elvi kérdésre, hogy oly esetben, midőn a tettes mást sértett, mint akit sérteni akart, a bűnhalmazat szabályai alkalmazást nem nyernek, hanem a tettes felelőssége akként állapítandó meg, mintha büntetendő cselekményét azon személy ellenében követte volna el, akit megölni vagy testileg megsérteni akart. Ezzel kapcsolatosan kimondja továbbá a kir. Kúria: hogy a Btk. 82. §-ának azon rendelkezése, melyhez képest olyan minősítő vagy súlyosító ténykörülmények, melyekről a tettes a cse-