Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

167 kötelesség jogos ok nélküli nemteljesítése elvileg csak a Ht. 77. §-a alapján volna bontóokként érvényesíthető. A gyakorlat kitart amellett a jogi állásfoglalás mellett, hogy az elhagyás és különélés a Ht. 80. §. a) pontjában meghatározott bontóokként is érvényesíthető.8 8 E kérdésben a Ht. megalkotása utáni időben, de dr. Tóth György m. kir. kúriai bíró kezdeményezésére újabban is (lásd: „A hűtlen elhagyás, mint a Ht. 80. §. a) pontja alá vont bontóok" Magyar Jogi Szemle 1929. 2. sz. 63. lap., és „A magyar Házassági törvény 80. §. a) pontja és az elhagyás", Polgári Jog 1936. 8. sz. 510. 1.) élénk irodalmi vita folyt annak következtében, hogy a Kúria az együttélési kötelességnek jogos ok nélküli elhagyással és különéléssel való megsértését egyes esetekben a 80. §. a) pontjában meghatározott bontóoknak minősítette. Ezeket az ítéleteket a Kúria azzal indokolta, hogy az elhagyottnak csak joga, de nem kötelessége a megbocsátást jelentő bírói úton való visszahívás és nem tartozik e joglépéshez fordulni, ha az életközösséget a maga részéről visszaállítani nem hajlandó. A jogtalan, tartós különélés az együttélésre vonatkozó egyik legfőbb házastársi kötelességnek olyan súlyos megsértése, hogy az méltán eredményezhet feldultságot. Méltánytalan tehát, hogy az elhagyott házastárs egy lényegében szétdúlt és tarthatatlan életközösség visszaállítására vagy a házasságnak a különélés állapotában való fenntartására kényszeríttessék (553/1897., 6137/1927., 1848/1936.). E néhány ítélet a törvény célzatával és rendelkezésével áll ellentétben. Ellentétben állanak ez ítéletek a törvényhozó kirekesztő szándékával, amit világosan mutat, hogy a törvényt: „a 76—78. §-ok esetein kívül" szavak betoldásával az igazságügyi bizottság módosította mai szövegére a javaslat következőképen hangzó eredeti szövegéből: „a házasság az egyik házasfél kérelmére felbontható, ha a másik házasfél a) a házastársi köteleségeket szándékos magaviselete által súlyosan megsérti." Grosschmid, a törvény egyik leghivatottabb magyarázója a következőket írja: (II. 170.) „A kiegészítést a Ht. 77. §. a) pontjában megállapított bontóokkal szemben tekintette kétséget kizáró szükségességűnek az igazságügyi bizottság, mert nem tartotta megengedhetőnek, hogy a házastársi kötelességnek hűtlen elhagyással való megsértése esetén a Ht. 77. §. a) pontjában megállapított határidő eltelte előtt és az ott megszabott feltétélek hiányában a Ht. 80. §. a) pontja alapján kíséreltessék meg a házasság felbontása." Kétségtelen, hogy a törvényhozó a jogos ok nélküli elhagyást csak a 77. §-ban meghatározott minősítő tényálláselemek megvalósulása mellett tekintette bontóokot megvalósító súlyú házastársi kötelességsértésnek. Önmagának is ellentmond a Kúria ezekben az ítéletekben, mert: A 406. sz. E. H.-ban, 2959/1927. sz., stb. ítéleteiben az elhagyást és a különélést megbocsátási kötelesség alá eső házastársi kötelességsértésnek minősítette. Amely házastársi kötelességsértés megbocsátási kötelesség alá esik, annak bontóokot megvalósító tárgyi súlya nincs, ennek híjján pedig közömbös a feldúltság, mert a Kúria szavaival élve: „a Ht. túlérzékeny lelkületekkel nem számolt." (6250/1933.). A Kúria a törvény rendelkezését ítéleteiben keresztül is viszi. A 4750/ 1897. sz. ítélet szerint: „Az egyedül panaszlott elhagyás címén a házasság a 80. §. a) pontja alapján fel nem bontható, hanem csak akkor, ha az elhagyás a házastársi kötelességek megsértését is magában foglaló körülmények között történt."