Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

164 Közelebbi tényállásbeli útmutatást a Ht. indokolása sem ad, mert csupán annyit mond, hogy a házastársi kötelességek a házasság természetéből és rendeltetéséből származnak és csak példaként és a tartalom körülírása nélkül említi fel a kölcsönös tiszteletet és becsülést, a segélyt és támogatást, a tartást, a házassági tartozást, stb., melyek ilyen módon, közelebbi meghatározás nélkül szintén csak mint tágjelentőségü gyűjtőfogalmak jöhetnek tekintetbe. Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének Törvényjavaslata 111. és következő §-aiban is csak néhány házastársi kötelességet sorol fel. A házastársi kötelességeket kimerítően felsorolni nem is lehet, azok az élet ismeretlen és előre kiszámíthatatlan, állandóan változó viszonyaihoz igazodnak; tartalmuk korok, felfogások, társadalmi osztályok, vagyoni viszonyok, stb. szerint más és más. Ez a magyarázata annak, hogy a törvény is csak a legsúlyosabb kötelességsértések tényállását adja, melyek az életnek minden elképzelhető változatában tárgyi és alanyi mértékkel mérve egyaránt súlyosak s hogy csupán gyűjtőnévvel jelöli meg az ezeken kívül megállapított bontóokot anélkül, hogy a bíró kezét a törvényben foglalt megszorító rendelkezéseken túlmenően megkötné. A házastársi kötelességek megközelítő felsorolása a bírói gyakorlat alapján lehetséges. A bírór gyakorlat a mindennapi életben előfordult kötelességsértéseket bő változatban mutatja s a döntések arról is tájékoztatnak, hogy mit tekintett a Kúria bontóokot megvalósító tárgyi súlyú és mit ilyennek nem tekinthető kötelességsértésnek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a casuistica csak útmutatásul szolgálhat. A házassági ügyekben uniformizáló lehetőség nincsen. A bírói gyakorlatból felhozott példákból kiindulva hasonló tényállásra sem lehet teljes biztonsággal bontópert alapítani, mert az esetek a felek egyénisége és életviszonyai szerint bírálandók el, ami azt eredményezi, hogy teljesen azonos tényállás mellett is hol felbontja a bíró a házasságot, hol nem, aszerint, hogy a bontást kérőnél a bontóokul felhozott kötelességsértés eredményezte-e a további életközösség elviselhetetlenségét vagy nem (80. §. ut. bek.). A jogkereső jogtanácsosának — mint a kérdés első elbírálójának —, a bírónak pedig, mint a per eldöntőjének nagy élet- és emberismeretre és széles erkölcsi látókörre van szüksége, hogy megnyugvással ítélhessen. 2. A házastársi kötelességsértések rendszerbefoglalásánál és a felhozott tények elbírálásánál abból az alapvető és minden házastársi kötelességet magában egyesítő szabályból kell ki-