Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

XIII A bontás vétkességi rendszeréből folyóan szerző helyesen kapcsolja a büntetőjog vonatkozó jogszabályait a H. T. 76. §-nál is és másutt is, ahol ez kívánatosnak mutatkozott. A 77. §-sal kapcsolatban — a részletes és a Kúria törvényértelmezését szabatosan ismertető kidolgozásból — különösen a különélésben való megegyezésre utalok. Itt a szerző helyesen emeli ki, hogy ily esetben a bontásra irányuló jog érvényesülésének rendszerbeli akadálya a H. T. 81. §-ban foglalt jogszabály. Ez a jogászi meglátása lényeges. Ezt az alsóbíróságok nem vették észre s a Kúria gyakorlata is ritkán alkalmazza ezt a megoldást. Az elhagyásnak, mint a H. T. 80. §. a) pontja alá vonható bontóoknak a kritikájával a 80. §. a) pontjánál foglalkozik (140. 1. 64. jegyzet).10 Egyébként az elhagyásra alapított per egész rendszerét a törvény szelleméből törekszik megvilágítani és ehhez 200-nál több jogesetet dolgozott föl. A 80. §. gyakorlatának rendszerezését igen sikerültnek tartom. Az egész anyag beosztása a törvény rendszerében való helyes gondolkozásra vall. Külön kiemelendőnek tartom, hogy szerző a törvényhelyek értelmezésénél a fogalmi meghatározásokra és elhatárolásokra kellő súlyt helyez. A részletek kidolgozásában a feldultság kérdését tartom külön figyelemre méltónak. Ha mindkét házasféllel szemben házastársi kötelességsértés esete forog fenn, helyesen emeli ki, hogy a kötelességsértések egymáshoz való súlya jön elsősorban figyelembe. Itt helyesen utal az irodalmi állásfoglalások aggályoskodásának jelentőségtelenségére. És ezzel kapcsolatban a döntések egész sorozatával demonstrálja, hogy a Kúria mily eseteket tartott súlyosabbaknak. Külön csoportosítva mutatja be azokat az eseteket, amelyekben a házastársi kötelességsértések egyenlő súlyúaknak látszanak (222. old.). A feldultságnál helyesen utal a törvény indokolására, hogy az ítélkezés — ezekben az esetekben sincs tisztán a bíróra bízva: a házasfelek egyénisége még mindig tárgyi alap a törvény értelmében való ítélkezésre. Valóban nem lehet akként vélekedni, hogy nem a törvényhez kötöttség volna az alap s a freie Rechtsprechung elve érvényesülne. A H. T. rendszerében a viszonylagosság ebből az axiómából kiindulva oldandó meg: si duo faciunt idem — non est idem. 10 Gyakorlati szempontból helyesen emelte ki, hogy a Kúria kitart az immár több évtizedes állásfoglalása mellett. A perekben az ellenállást folytatni céltalan. Ez azonban nem zárja ki, hogy a szakirodalom a törvényhozó figyelmét ezen a ponton ébren ne tartsa arra az esetre, ha a bontások szigorítása törvényhozási intézkedést igényelne.