Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

134 9. a) A büntetőtörvénykönyv második rész XIV. fejezetének („A szemérem elleni bűntettek és vétségek") 246. §-ában foglalkozik a házasságtörés büntetőjogi következményeivel. A Btk. nem állapítja meg a házasságtörés büntetőjogi fogalmát, hanem azt a Ht. bírói gyakorlatából veszi és csak a házasságtörés büntetőjogi sanctioját mondja ki: „A házasságtörés, ha amiatt a házasságfelbontás, vagy az elválás jogerejű ítélet által kimondatott: 3 hónapig terjedhető fogházzal büntetendő." (Btk. 246. §.).45 len viszonyuk következményeit, ha csak felmentést nem nyernek, ami viszont egyfelől bizonytalan, másfelől, különösen a szegényebb néposztályt súlyosan terhelő költséges és hosszadalmas eljárás eredménye. Nem hárítható el azonban az utólagos házasságkötéssel sem állandó gyakorlatunk szerint a házasságtörésből származó gyermek törvénytelen származása. Ezen legfeljebb a „per seriptum principis" törvényesítés segíthet. A Kúria tehát, amikor az ismertetett gyakorlatot megvalósította, nyilván el kívánta kerülni a házasságtörés fogalmának megszorító értelmezése révén a tilalom kimondását. Indokolja a gyakorlatot az is, hogy a bontást kérő felet jogsérelem amúgy sem éri, mert a házasságot a bebizonyított s a 80. §. a) és c) pontjai alá vonható tényállás alapján a Kúria amúgy is felbontja, ha a 80. §. utolsó bekezdésének feltétele: a „feldultság" megállapítható. Ezt a humánus gyakorlatot a házasságjogi irodalom nagy tekintélyei erősen támadják, s e támadások elvileg meg is lennének alapozva (Jancftó 323., fíaffay: I. 385.), ha valóban a törvény intencióján túlmenő „contra legem" magyarázattal állanánk szemben. Ilyenről azonban nem lehet szó, akkor, amidőn sem maga a Ht. 76. §-a nem adja a házasságtörés legális meghatározását, sem a Btk. 246. §., sem más tételes szabály, — hanem maga a Ht. indokolása is a meghatározást a tudomány és a gyakorlat feladatává teszi. Büntetőjogi meghatározás maga után vonná a fogalom polgárjogi meghatározását, mert mint Grosschmidt mondja: „a házasság jog domború jának (a delictum conjugalenak) csak ugyanolyan büntetőjogi homorú felelhet meg." A házasságtörés fogalmának törvényes meghatározás hiányában való tág értelmezése ezenfelül egyenesen odavezetne, hogy a törvény 76. §-a alá vont absolut bontóok alapján a bírónak a házasságot akkor is fel kellene bonlania, amikor egyébként a házassági per felperese által a 76. §. szerinti bontóokul előadott tényállás a megszorító értelmezés mellett csak a 80. §. a) vagy c) pontja szerinti bontóokul minősülne, amikor pedig a házassági per bírájának módjában áll a feldultság problémáját tenni vizsgálat tárgyává s ez alapon a feldultság hiányában „in favorem matrimonii" határozni. A házasságtörés fogalmának megszükítő magyarázata tehát a házasság kívántos fokozottabb védelmét is szolgálja. 45 Az idevonatkozó büntetőjogi irodalom — még Angyal 1937-ben megjelent műve is — abban a hibában szenved, hogy a házasságtörés fogalmát az irodalmi meghatározásból meríti s nem veszi figyelembe a bírói gyakor!at megszorító értelmezését.