Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])
120 V. FEJEZET. Á házasság megszűnése. I. A Ht. szerint a házasság az egyik házastárs halálával, bírói felbontással és olymódon szűnik meg, hogy az egyik házastárs a másik holttányilvánítása után új nem semmis házasságot köt (73., 74. §-ok). A házasság felbontása csak bírói ítélettel és csak a törvényben megállapított okok (76—80. §-ok) alapján történhetik (75. §.). A törvény a 76—79. §-ok és a 80. §. b)—d) pontjaiban foglalt bontóokok tényállását pontosan meghatározza, a 80. §. a) pontjában közelebbi körülírás nélkül a házastársi kötelességek szándékos magaviselettel való súlyos megsértését jelöli meg bontóokként. A bontóokok feltétlen (absolut) bontóokok és viszonylagos (relatív) bontóokok. Az előbbieknél a bírónak csak azt kell megállapítania, hogy a kereset alapjául felhozott kötelességsértést valóban elkövette-e a bontást kérő ellenfele s hogy a kötelességsértés megvalósítja-e a feltétlen bontóok tényállását s ebben az esetben a házassági köteléket fel kell bontania. Az utóbbiak bizonyítása esetén csak akkor kell felbontania a házasságot, ha a felek egyéniségének és életviszonyainak gondos figyelembevételével meggyőződött arról, hogy a bizonyított kötelességsértés következtében a házassági viszony a bontást kérőre nézve az elviselhetetlenségig fel van dúlva.1 Absolut bontóokok: 1. házasságtörés, természet elleni fajtalanság és kettős házasság (Ht. 76. §.), 1 Almási (180., 181.) a feltétlen bontóokokat „kényszerítő erejű", a feltételes bontóokokat „engedélyező erejű" felbontási okoknak nevezi.