Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

VIII A H. T. a házasság létrejöttét közérdekből az egyéni szabadság és egyéni érdek korlátozásával is akadályozza abból a célból, hogy a létrejött házasságok szilárdságát előmozdítsa. Ezek a korlátok a házasságkötés bontó- és tiltóakadályai. A törvény társadalom-erkölcsi célkitűzése abban jut kifejezésre, hogy a törvény szerint létrejött házasság egész életre szól: consortium omnis vitae, de nem felbonthatatlan. Ebből foly, hogy a H. T. állásfoglalása szerint a törvényben meghatározott bontó-okok alapján a házasság felbontható, de a házasság könnyű felbontása nem szolgálhatja a laza erkölcsű házasfelek célzatát. A házasság a társadalmi és állami szervezet alapintézménye lévén, a törvény megengedhetetlennek tekinti a házasság felbontásánál: a házasfelek egyéni érzelmeinek önálló és kizárólagos tekintetbe vételét. Ezt a törvényi célkitűzést a H. T. 77. §-nak alkalmazása keretében ma is igyekeznek — a család és a közérdek figyelembevétele nélkül — megkerülni. A viszonylagos bontóokok — H. T. 80. §. — lényegére nézve pedig azt a mértéket állította föl a törvényhozó, hogy: a házassági viszonyra való hatásuk tekintetében egy vonalba legyenek helyezhetők a föltétlen bontóokokkal.3 Kétségtelen, hogy 1895. évi október 1-je után a házasságok felbontásának statisztikája meg kellett, hogy változzék, mert az ország lakosságának nagyobb százaléka római katolikus s a jelzett idő után a nevezettek házassága is felbonthatóvá vált. A házasságok felbontását növelő eme tényen kívül is a családerkölcsi viszonyok megromlása a statisztikai adatok tükrében feltétlen bizonyossággal megállapítható. A statisztika ehhez többféle módszert alkalmaz. Figyelemmel van a lakosság szaporodására, a gazdasági viszonyokra, a társadalmi rétegek mozgására, a kulturális fejlődésre, a vidék és a nagyváros eltérő viszonyaira, a könnyelmű házasságkötésekre, stb., stb., de a következtetések legbiztosabb ken felül álló követelményét. A kultúrállamok házasságbontási statisztikája nemzetközi összehasonlítás alá kerül s az államok, nemzetek családerkölcsi állapotára ebből vonnak következtetéseket. A kéznél levő statisztikai adatok szerint Budapest a válások tekintetében az európai nagyvárosok között körülbelül a középhelyen áll. 3 A jogászi közvélemény az idevonatkozó szigorúbb gyakorlatot nem helyesli, de a társadalom az enyhe bontásokkal nem ért egyet, ami a bontások szigorítására irányuló megnyilatkozásokból állapítható meg.