Nagy Domokos (szerk.): A házassági jog és a kuria gyakorlata (Budapest, [1940])

VI hó 14-én tartott országos ülésben Lónyai Menyhért követi utasí tásának megfelelően előadta, hogy: „a házasságkötés polgári legyen." Erdélyre nézve utalok az Appr. Const. I. R. 5. c. IV. articulusára, amely szerint: Egyik religion levő pap is más religion levő személyeket sem copulalni, sem divortialni ... ne merészelje. A II. József pátensének visszavonása folytán az erdélyi 1791:XXXIV. t.-c. — az előbbi állapot helyreállításaként — a házassági pereket és ügyeket ,,a bevett vallások illető egyházi törvényszékeire" utasította. Az 1848.XX. t.-c. 2. §-sa szerint: E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg. Az 1848-as egyenlőségi eszme is a nyugati szellem megnyilvánulása volt s ennek hatása érvényesült a XIX. század második felében minden vonatkozásban Magyarországon is: jó és rossz következményeivel együtt. Ezekre az irányeszmékre azért utaltam rá, mert a magyar házassági törvény korszerű voltát így jobban megérthetjük s e kiváló törvényalkotásunkat még jobban értékelhetjük. A házassági törvényünkre vonatkozó viták és egyházjogi felfogások e munka keretében — igen helyesen — érintve nincsenek. Szerző a gyakorlati élet nézőpontjából elégségesnek ítélte a házassági törvényt jogászi használatra alkalmas formában magyarázni és a bírói gyakorlatot, szűkebben megjelölve: a m. kir. Kúria gyakorlatát ennek szem előtt tartásával feldolgozni. E célkitűzéséhez szabottan nem a viták elméleti aprólékosságai érdekelték, hanem a törvény helyes alkalmazása tekintetéből a Kúria gyakorlata által feltüntetett árnyalódások. Ezt a célkitűzést — a más irányú feldolgozások mellett — helyesnek találom. Érdeme a szerzőnek, hogy a soha ki nem fogyó vitás kérdések megvilágításánál az irodalmi álláspontokat is kellő mértékben érvényesíti. A házassági jogot tárgyazó munkák és a szakirodalom bőséges ismerete mellett a törvény rendszeréből folyó elméleti vitákat is a gyakorlat szempontjából kellő helyen és mértéktartóan tárgyalja s ez mutat rá az anyagot minden vonatkozásban uraló szerző erősségére. Helyesen járt el, hogy a Kúria gyakorlatát legutóbb a saját rendszere szerint feldolgozó Almási kiváló munkájában elfoglalt álláspontokat gondos figyelemre méltatta. Mindezek mellett szerző igen helyesen fordult a törvény indokolásához is, mert bár a törvény a kihirdetés után elválik az