Szladits Károly - Fürst László (szerk.): A magyar bírói gyakorlat. Magánjog. II. kötet (Budapest, 1935)

A szerződések tárgya. 29 dés a jó erkölcsökbe ütközik és így, mint semmis jogügylet, bíróilag nem érvényesíthető. PJE. 1927. évf. Valamely ügylet kötése körül az egyik fél részéről megbízott annak bizalmát élvező egyénnek oly eljárása, amellyel az ügylet létrejötte érdekében kifejtendő tevékenységért, az ő megbízójának tudta nélkül ellentétes érdekű személytől díjazást köt ki, vagy erre vonatkozó Ígéretet elfogad, a bizalmi viszonyon alapuló köteles hűséget sérti, a jóerkölcsökbe ütközik, ily kötelezettségvállalásból bíróilag érvényesíthető kötelem nem keletkezik. (P. II. 232/1929.) Grill XXIII. 567. j) A házassági viszonyt tárgyazó szerződések. Oly szerződések, mely szerint az egyik fél kötelezi magát,másik félnők bizonyos pénzösszeget fizetni, ha ez amannak nővérét nőül veszi, érvényes, minthogy ily igéret sem nem erkölcstelen, sem a tényleges törvények által tiltva nincs. (Lfí. 6000/1879.) A házasság erkölcsi és társadalmi jellegénél fogva közvetítés tárgyául és ily közvetítésre vonatkozó kereset tárgyául nem szolgálhat. (6575/1886.) A házasság erkölcsi és társadalmi jellegénél fogva nyerészkedésre irányult közvetítés tárgyául nem szolgálhat; minél fogva házassági közvetítési díj bírói úton meg nem ítélhető. (929/1888.) PHT. 70. A házassági szerződésnek az a része, hogy a házastársi együttélésnek bármi okból és bármelyik fél ténye következtében történt megszakítása esetére a tartási kötelezettség feltétlenül a férjet terheli, önkéntes kikötés, mely az ideiglenes elválás esetére, a vagyoni viszonyok szabályozásaként a tartási igényt is rendezi, a jó erkölcsökbe ütközőnek nem tekinthető. (I. G. 55—1902.) Dt. 3. f. XXII. 213. Az a kötelezettség, amelyet valaki arra az esetre vállal, ha a másik szerződő fél a saját házassági kötelékének felbontása iránt válókeresetet indít, s a válóper sikerre vezet, mint a társadalmi rendbe és az erkölcsök fogalmába ütköző, turpis causát képez, (1356/1903.) Dt. 3. f. XXVI. 127. A házasság, mint az egyéni legbensőbb viszonyon alapuló és a családi élet alakulására kiható kötelék, ennek erkölcsi és társadalmi jellegénél fogva, perrel érvényesíthető díjazással öszszekötött közvetítésnek tárgya nem lehet. (6140/1903.) Dt. 3. f. XXVI. 95. A házasság fogalmából, annak természetéből és rendeltetéséből következik, hogy nem csupán a szorosabb értelemben vett házasságtörés, de törvényes házasságban élő egyén részéről új házasság kötésére vonatkozóan tett igéret is a házastársi köteles hűséget sérti és így a jó erkölcsökbe ütközik, bírói úton érvényesíthető kötelem alapjául tehát még abban az esetben sem szolgálhat, ha a kérdéses igéret tételekor a házasfelek között a há-