Szladits Károly - Fürst László (szerk.): A magyar bírói gyakorlat. Magánjog. I. kötet (Budapest, 1935)

TELJES ÜLÉSI HATÁROZATOK. 3 Az ITSz.-nak a határozatban hivatkozott 5. §-a a végrendelet alaki kellékeire nézve a törvényes gyakorlaton alapuló szokást is irányadónak ismeri el. A határozatban megjelölt módon és időben alkotott végrendeletek is természetesen csak az 1876: XVI. t.-c. 37. §-ának korlátai között érvényesek. 9—10. Eljárási jogi tárgyú határozatok. 11. A perfeljegyzés csak az 1855. december 15-iki. . . telekkönyvi rendelet. . . XIV. fejezete értelmében a bejegyzés érvénytelensége vagy megszűnte okából támasztott kitörlési keresetek alapján rendelhető el. (1883. december 4.) PHT. 28. A kihagyott rész az 1921: XXXIII. t.-c. folytán ma tárgytalan. A T. Ü. H. a dologi alapú perek feljegyezhetőségét domborítja ki a „személyes" alapú perekkel szemben. Azzal, hogy a TR. 148., 152. és 155. §-aiban szabályozott törlési pereket mondja ki lel jegy ezhetőknek, nem érinti az egyéb perek leijegyzésére vonatkozó szabályokat (ma Ppé. 12., Jt. 51. §., I. a közölt gyakorlatot is). Az egész szöveget l. alább az I. kötet 426. és 493. oldalain. 12. 1. A járásbíróságok közvégrendeletek felvételére kivétel nélkül jogosítvák. 2. A közvégrendeletek felvételénél a járásbíróságok az 1874: XXXV. törvénycikkben előírt módon kötelesek eljárni és csak az okirat külalakját illetőleg tartoznak a bíróságokra nézve fennálló szabályokat alkalmazni. (1884. április 3.) PHT. 265. 1. Az 1876: XVI. t.-c. 21. §-a mellőzte az 1874: XXXV. t.-c. 22., 25. faiban a járásbíróságok eljárására szabott feltételeket és a közjegyzőt és a járásbíróságot párhuzamosan említi. — A T. Ü. H.-tal deklarált jogállapot megmaradt az 1886: VII. t.-c. életbelépése után is: 266. E. H. 2. Az 1876: XVI. t.-c. 21. §-ának és az 1874: XXXV. t.-c. 25. §-ának értelmezése. 13, Zálogvísszaváltásra vonatkozó, ma már jelentőségét vesztett határozat. Szövegét l. alább az I. kötet 453. oldalán. V. ö. a 7. T. Ü. H. jegyzetét. 14, Bekebelezett követelésnek visszteher melletti átruházása esetében az engedményező az átengedett követelés behajthatóságáért szavatossággal rendszerint nem tartozik. (1884. június 23.) PHT. 88. A jelzálogos követelés engedményese ugyanis a követelés behajthatóságáról meggyőződhetik. 1*