Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)
65 Igazgatósági tag díjazása nem a nyereség terhére. Az 121011932. M. E. számú rendelet értelmezése. Az 1210/1932. M. E. sz. rendelet intézkedései csak azt tiltják, hogy a r. t. igazgatósági tagjai részére a közgyűlés a nyereség terhére díjazást vagy nyereség-részesedést állapítson meg akkor, ha a nyereséget nem osztja fel és ezért a részvényeseknek osztalékot nem fizet. Ámde az alperes r. t. közgyűlése az adott esetben az igazgatósági tagok részére nem ilyen természetű javadalmazást állapított meg, hanem az alapszabályok 19. §-ában foglalt, az alapszabály szövege szerint kifejezetten az igazgatósági tagok ebbeli minőségükben kifejtett működésének az üzleteredménytől független ellenértékét Ilyen díjazást pedig nem tilt sem a felhívott rendelet, sem más jogszabály és így az ilyen díjazás nem is kijátszása a felhívott rendelet intézkedéseinek. Nincs olyan jogszabály sem, amely útját állana az igazgatósági tagok ily természetű javadalmazása előzetes megállapításának. Az alperes r. t. közgyűlésének az a határozata tehát, amelynek értelmében az igazgatósági tagok részére tiszteletdíj állapíttatott meg annak ellenére, hogy a r. t. mérlege veszteséggel zárult, sem törvénybe (rendeletbe), sem az alapszabályokba nem ütközik. Ilyenképen a közgyűlés vonatkozó határozata csak azon aa alapon lenne sikerrel megtámadható, hogy a díjazás, mértékét vagy módját tekintve, a jó erkölcsbe ütközik. Ámde az adott esetben ennek megállapítására nincs alap, mert a megállapított javadalmazás oly csekély, hogy azt a közgyűlés az igazgatósági tagok részére kizárólag méltányosan figyelembe vehető készkiadás és időveszteség eírnén is megállapíthatta. A fellebbezési bíróságnak a közgyűlési határozatokat megsemmisítő ítéleti döntése tehát jogszabályt sért. (Kií,ria P. IV. 5583/1938.) Ügyvezető igazgatóknak ellenőrzése igazgatósági munkakörbe tartozik. A felperes az alperes részvénytársaság megalapításának kezdeményezője, érdekeltségének 25%-ban részese, igazgatóságának tagja és alelnöke volt. A részvénytársaság ügyeit a K. T. 182. §-a értelmében intéző igazgatóság tagjai megbízottai a társaságnak, akiknek igazgatói működésére, az ügyvitel és képviselet körében végzett teendőire a megbízás általános szabályai alkalmazandók. Ezekkel a teendőkkel a K. T. 193. §-a értelmében más meghatalmazottak vagy a társaság hivatalnokai is megbízhatók. Az igazgatóság azonban az ügyviteli teendők egy részét, az ügyvezetést, vagy az ügyvivői utasítások végrehajtását valamelyik tagjára is ráruházhatja és pedig a jogviszony természete szerint megbízási vagy szolgálati szerződéssel. Az alperes az irányadó tényállás szerint 1926—1930. években szolgálati szerződéssel egymást követően két ügyvezető igazgatót alkalmazott, akik nem voltak az igazgatóság tagjai. Az igazgatóság a felperest ezeknek az ügyvezető igazgatóknak ellenőrzésével és felügyeletével bízta meg jutalékkal való díjazás ellenében. A felperesnek ez a különleges — az ügyvezetést ellenőrző és felül5