Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

36 A in. kir. Kúria olyan jelenségeket, hogy a június 8.-iki közgyűlésnek m> esetleg minden vagyontárgy elidegenítésére vonatkozó határozata ezt a korlátozást az adott esetben túllépte volna, nem észlelt; mert sem a törvény, sem az alperesi alapszabályokban olyan rendelkezés, amely az alperes részvénytársaság vagyonának elidegenítését eltiltaná, nincsen; harmadtik személyek jogát pedig magábanvéve az elidegenítés elhatározása nem sérti. A közgyűlés tehát a vagyontárgyak elidegenítését jogérvényesen elhatározhatta. De különben is a Kt. 179. §. 6. pontja a részvénytársaság feloszlatásának elhatározását kifejezetten a közgyűlés hatáskörébe utalja. Ha tehát a július 8.-iki közgyűlés határozata — miként ezt a felperes vitatja — csakugyan a társaság feloszlatásával volna egyértelmű, akkor is az ily tartalmú közgyűlési határozat egyenesen a közgyűlésnek törvényadta jogán alapul és így az törvénybe vagy alapszabályokba ütközőnek semmiképen sem minősülhet. (Kúria P. IV. 4738/1935.) Részvényeseket károsító feltűnő mértékű fizetésemelés megtámadása. Azon az alapon, hogy a közgyűlési határozat a társaságra anyagilag nem előnyös, vagy arra káros, a közgyűlési határozat megtámadásának általában helye nincs, mégis törvénybe ütközik ós ekként megtámadható az a közgyűlési határozat, amelyről megállapítható, hogy az a fennálló körülmények között a részvényeseket, vagy a K. T. 163. §. ellenére azok egy részét jogellenesen és vétkesen, vagy egyébként is a jó erkölcsbe ütköző módon szándékosan megkárosítja. A tényállás szerint az igazgatóság a feltűnő mértékű fizetésemelésben azt részesítette, aki a r. t. részvényeinek többségét megszerezte és ezt a fizetésfelemelést elfogadó 1932. évi zárszámadási határozatot az 1933. évi február hó 25-én megtartott az a közgyűlés hozta, amelyen a részvényesi többséget a fizetésfelemelésben részesült X., illetve ennek neje képviselte. Ezzel a határozattal tehát a fizetésfelemelést a részvénytársaság többségének birtokosa önmagának juttatta. Indokaiból helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy ennek a fizetésemelésnek elfogadható gazdasági indoka, vagy egyéb különösen méltánylást érdemlő okai nem voltak. A kisebbségi részvényesek szándékos és a jó erkölccsel ellentétes megkárosításának minősül a részvénytársaság közgyűlési többségének az a határozata, amely a részvénytöbbség birtokosának társasági szolgálata után járó fizetését feltűnő mértékben, elfogadható gazdaságii indok, vagy egyéb különösen méltánylást érdemlő ok nélkül felemeli, illetőleg tudomásul veszi akkor, amidőn a vállalat gazdasági helyzete a fentiekben vázolt állandó és nagymérvű romlást mutat. Ily közgyűlési határozat megsemmisítendő. (Kúria P. IV. 1919/1935.) Törvénnyel ellentétes üzleti gyakorlat. Nem felel meg az eredménykimutatásra is kötelező K. T. 199 §-ának az alperesnek az a számadása, mely a bevételeket a kiadá-