Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

18 könyvszakértői vélemény szerint fedezetlen jegyzésként említett tételekre nézve ugyanis helyes a fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből elfogadott az a ténymegállapítása, hogy ezek a tótelek a harmadik alaptőke felemeléséig be nem folytak. Az ekként be nem fizetettként jelentkező részvényellenérték a felemelt alaptőke összegéhez viszonyítva igen csekély összeg ugyan (1%). A K. T. 162. §-a azonban a további alaptőkeemeléshez a korábbi alaptőke teljes befizetését írja elő érvényességi kellék gyanánt. Ennek az összegnek a be nem fizetése tehát a harmadik alaptőkefelemelés semmisségét vonja maga után. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak arra vonatkozó jogi álláspontja, hogy az I. r. alperes a felemelt alaptőkére fizetett összeget a felperesnek visszatéríteni köteles. A Pénzintézeti Központról szóló 1920. évi XXX VII. t.-c. 16. §-a értelmében a Pénzintézeti Központ hozzájárulása híánvában az alaptőke-felemelést elhatározó közgyűlési határozat semmis és a cégjegyzékbe be nem vezethető. Ha a P. K. az alaptőkefelemelést olyként engedélyezi —- mint adott esetben tette, — hogy az újonnan kibocsátandó részvények értékének meghatározott idő alatt befizetve kell lennie, ez nem jelenti azt, hogy a befizetési határidő elmulasztása az alaptőkeemelést kimondó határozatot semmissé tenné, mert egy későbbi tény az eredetileg érvényesen létrejött közgyűlési határozatot érvénytelenné nem teheti. Ennek a feltételnek a meghiúsulása csakis — éppenúgy, mint az alaptőkeemelésnek általában meghiúsulása — csak utólagos hatálytalanságot idézhet elő. A hatálytalanságnak következménye pedig csak az eredeti állapot helyreállítása lehet, de nem fűződhetik hozzá a hatálytalanná vált ügylet folytán értékhez nem jultott részvénykibocsátóknak megtérítési kötelezettsége. A harmadik alaptőkefelemelés alkalmával a részvények kibocsátásában résztvevő II. és III. rendű alperes igazgatósági tagok a felperes által történt befizetésért tehát egyedül az új kibocsátásának a Kt. 162. §-ában meghatározott semmissége címén tehetők felelőssé. A Kt. 162. §-a szerint az alaptőke felemelésének semmissége okából a kibocsátók a kibocsátásból eredhető kárért felelnek. A törvénynek ebből a rendelkezéséből tehát kétségtelen, hogy a felemelt alaptőkét képviselő részvények kibocsátóinak felelőssége kártérítési felelősség, tehát erre nézve is áll a kártérítési igényeknél irányadó az a szabály, amely szerint annak alapja a vétkes magatartás. A II. és III. r. alperesek terhére azonban vétkes magatartást megállapítani nem lehet. Az irányadó tényállás szerint ugyanis egyrészt a II. és III. r. alperes a pénzintézet ügyvitelében közvetlen részt nem vett, másrészt nem vitás az sem, hogy a P. K. a harmadik alaptőke felemelését megelőzően az I. r. alperesnél vizsgálatot tartott és ennek a vizsgálatnak alapján adta meg az engedélyt a harmadik alaptőke-felemeléshez. A P. K. vizsgálata és engedélye mellett pedig a II. és III. r. alperseek joggal és gondosságmulasztás nélkül lehettek abban a feltevésben, hogy az alaptőkefelemelés törvényes feltételei {megvannak és a köteles gondosság elmulasztása nélkül vehettek részt az új alaptőke kibocsátásában (Kúria P. TV. 6091/1936.)