Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata 1930-1940. Pótfüzet a „részvényjog bírói gyakorlata 1867-1930” c. műhöz (Budapest, 1940)

103 kiadások egyszerű összeállítása, csak egyik része a zárszámadásokat előkészítő tevékenységnek és ha az alapszabályok csak azt emelik ki a többi közül, akkor kétségtelenül nem azt akarják kifejezni, hogy az előkészítő munka egyrészének és magának a (az alperes szerint egyedül készítendő) mérlegnek kell a K. T. 199. §-ának, ha az felelni, mert a mérleg nem felelhet meg a K. T. 199. §-ának, ha az előkészítő tevékenység annak meg nem felelő és így még az összes előkészítő tevékenység felemlítése is csak céltalan ismétlés lenne, viszont azok csak egy részének kiemelése még egyenesen ellent­mondó is. Az alapszabályok 39. §-ában említett bevételek és kiadá­sok összeállítása tehát nem vonatkozhatik csak a mérlegelőkészítő munkákra, hanem az eredménykimutatásra. Abból, hogy a cselekvő és szenvedő állapot összehasonlításából eredő nyereség vagy veszte­ség a mérleg végén különösen kiteendő, világosan következik, hogy a mérlegnek külön kell feltüntetni a cselekvő és külön a szenvedő vagyonrészeket és az ezek összegének különbözete az, amely a mér­leg végén kiteendő. Az eredménykimutatás tekintetében tehát önként következik, hogy az csak akkor felel meg a K. T. 199. §-ának, ha külön tünteti fel a tiszta vagyont gyarapító, nyereségjellegű bevé­teleket és külön a tiszta vagyont csökkentő, veszteség jellegű kiadá­sokat és a kettő egybevetése útján mutatja ki' az üzletév eredményét. Nem felel meg tehát az eredménykimutatásra is kötelező K. T. 199. §-ának az alperesnek az a számadása, mely a bevételeket a kiadások egy részével már csökkentett összegében állítja szembe az általános kiadások tételeivel s így sem a bevételekről, sem az elleplezett kiadá­sokról nem nyújt semmiféle felvilágosítást. Alaptalanul hozza fel az alperes azt, hogy más bányavállalatok is így készítik el ered­ménykimutatásukat, mert a törvénynek a fentiekben kifejtett he­lyes értelmezésével szemben netán ellentétes üzleti gyakorlat figye­lembe nem jöhet. Az alperes eredménykimutatása tehát a kifejtet­tek szerint úgy a törvénybe, mind az alperes saját alapszabályaiba is ütközik. A záró-számadásokat megállapító, valamint az azokkal szerves kapcsolatban álló további megtámadott közgyűlési határo­zatok tehát megsemmisítendők. (Kúria P. IV. 1240/1937.) Eredménykimutatás kellékei. Gyártási számla részletezése. A m. kir. Kúria már ismételten kimondotta volt, hogy a keres­kedelmi gyakorlatban a részvénytársaságok által készített ered­ménykimutatás a mérlegnek kiegészítő része és ezért az eredmény­kimutatásnak is meg kell felelnie a K. T. 199. §-a követelményeinek. (P. IV. 848/1901., P. IV. 5611,1982., P. IV. 1545/1935. ós P. IV. 1240/1937.) Ugyanis nemcsak az összes vagyonnak, hanem a tiszta vagyonnak is minden változását elszámoló és a részvénytársaságok által kivétel nélkül használt kettős könyvvitelnél a (vagyon gyarapodását, vagy csökkenését mutató) mérleg a társaság tiszta vagyonát gyarapító, nyereség jellegű bevételeinek és a tiszta vagyonát csökkentő, vesz­teség jellegű kiadásainak üzletévi végeredményét mutató eredmény­kimutatással együtt szolgál az érdekeltek tájékoztatására. Ezt tartja szem előtt már az újabb törvényalkotás is, amely a részvénytársa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom