László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

154 — 1898:11 tc. 7—14. §§ — A szerződő feleknek a törvénnyel, vagy a törvényhalóság szabályrendeletével ellenkező megállapodásai egyáltalán nem, a szerződési okiratba fel nem vett megállapodásai pedig csak a törvény rendes útján érvényesíthetők. 7. §. Közös munkára ugyanazon szerződés által elszerződött munkások a törvény vagy szerződés alapján fizetendő kártérítés és eljárási költségekre nézve, ha a szerződés más megállapodást nem tartalmaz, egyetemlegesen kötelezetteknek tekintetnek. 8. §. Aratást, hordást, nyomtatást, cséplést s általában bármely gazdasági munkát nem cseiédminőségben szerződésileg elvállalni szándékozó munkásokkal a munkaszerződés mindig írásban és a 17., 30., 40, §-okban (foglalt esetek kivételével a munkaadó, annak intézkedésére jogosult megbízottja, vagy a munkások többségének lakhelyén illetékes községi elöljáróság (tanács) előtt kötendő meg. (13. §.) Az olyan, bár gazdasági munka teljesítésére nézve létrejött szerződés, mely nem ezen törvényben vagy ezen törvény 17. §-a alapján meghatározott módon köttetett meg, a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető. 9. §. Az aratási szerződésben a termények neme a terület nagyságának hozzávetőleges megjelölésével mindenkor kitüntetendő. Ha pedig a munkaadó gazdaságában az aratás egy részét hozzátartozóival, alkalmazottaival, cselédjeivel, vagy napszámosokkal kívánja végeztetni, ezen körülmény a szerződésben, az ily módon learatandó termények nemének s a terület nagyságának hozzávetőleges megjelölésével, szintén kitüntetendő. 10. §. Ha az aratási, hordási, cséplési, nyomtatási munkabért a szerződő felek a remélt termés bizonyos hányadrészében állapítják meg, akkor a szerződésben a munkabér vagylagosan a munkaadó azon évi termése átlagos minőségének megfelelően a termény bizonyos súly szerinti mennyiségében, vagy pedig