László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

— Cseléd és gazda — 109 személyes és folytonos szolgálatoknak legalább is egy havi időtartamon át bérért való teljesítésére kötelezi, cselédnek, az pedig, ki a szolgálati szerződésnél fogva a cseléd bérét kiszolgáltatni köteles, gazdának neveztetik. 2. §. A cseléd, a fentebbiek alapján történt szolgálatba való lépésével a gazda, illetőleg családja háznépének tagjává válik, miből mindkét félre nézve a pusztán anyagi kötelezettségeken túlmenő, a jelen törvényben körülírt viszonyos jogok és kötelezettségek támadnak. 3. §. Nem tekintethetnek cselédeknek: a) azok, kik tudományos előkészültséget s általában magasb míveltséget feltételező, habár folytonossággal tartó szolgálatokat teljesítenek; b) azok, kik személyes és bizonyos időre folytonos, de nem háztartási vagy gazdasági szolgálatra vannak lekötelezve, mint például kereskedő- és iparos-segédek, tanoncok, gyári és iparos munkások stb.; végre c) azok, kik háztartási és gazdasági teendőkre ugyan, de naponkénti díjazás mellett, vagy bizonyos részért vannak lekötelezve, például napszámosok, részes munkákat teljesítők^ szakmányosok, varrónők, stb. 4. Családi viszonyok között a cselédség fogadása rendszerint a családfőt, a férfit illeti, de a ház körül és belszolgálatra való cselédeket a ház asszonya is fogadhat fel, nézetkülönbség esetében azonban a férj szava ezekre nézve is döntő, ki ily cselédet, ha már szolgálatban állott, a törvényes felmondási idő megtartása mellett elbocsáthat. 5. §. A férj, illetőleg családfő cselédfelfogadási és elbocsájtási jogát megbízottjára is átruházhatja, ez átruházásnak megtörténte azonban kétség esetében bizonyítandó. 6. §. Aki mint cseléd akar alkalmaztatást, annak saját személye felett törvény szerint szabadon kell rendelkezhetni. 7. §. Ha atyai hatalom vagy gyámság alatt álló