László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet második rész (Budapest, 1928)

104 — Mt. 1576. § — havi felmondást Visszavonni jogosítva volna. (C. 12483/1894.) A iőnök helyettese által elkövétett becsületsértés is feljogosítja az alkalmazottat arra, hogy a szolgálatot felmondás nélkül elhagyhassa. — A főnök részéről való fizetési késedelem, továbbá valamely kétes igény teljesítésének elmaradása az alkalmazottnak a szerződés azonnali megszüntetésére és kártérítésre jogot nem ád. (C. 448/1905.) Nem férhet kétség ahhoz, hogy az az alkalmazott, kit a főnöke valamely nyeremény kiszolgáltatásával megbízott és aki a nyeremény kiadásakor a nyerő fél ellenkezése dacára a nyereményből a maga részére bizonyos összeget visszatart és arról a főnöknek el nem számol, súlyos visszaélést követ el a főnök bizalmával és az üzlet érdekéit is veszélyezteti, mert az ily eljárás alkalmas arra, hogy az üzlet jó hírét aláássa és a közönségben a bizalmat az üzlet iránt megingassa. (Bp. keresk. és váltótvszék 208/1907.) Tekintve, hogy az utazó, habár csak egy koholt megrendelést közölt főnökével, ennek üzleti érdekeit nyilván kockáztatja; felperest a felmondási idővel követelt 100 frt tekintetében keresetével feltétlenül el kellett utasítani és pedig tekintet nélkül arra, hogy a többi felsorolt megrendelés koholt volt-e. (C. 949/1894.) Az 1884:XVII. tc. 97. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az iparos, ki segédét törvényes ok nélkül, a felmondás határidejének eltelte előtt elbocsátja, köteles neki kilépése előtt azon bért vagy egyéb illetményt, melyet a felmondási idő alatt élvezett volna, megadni, helyesen másként nem értelmezhető, miint úgy, hogy az alkalmazottnak kiadandó illetmény fogalma alá csakis azok a szolgálmányok vonhatók, melyeket az alkalmazott, ha a felmondási idő alatt is alkalmazásban áll, a végzett vagy végzendő szolgálatai fejében, mint kikötött díjazást igényelhetett volna. Minthogy azonban a peres felek között létesült szolgálati szerződés szerint a meghatározott napidíjak, a különben fix-ifizetéssel javadalmazott társulati alkalmazottal azon időre, midőn a szolgálat teljesítése érdekeben utazásokat végez, nem a szolgálat díjazásaként, hanem az utazással kapcsolatos szállásdíjak (fűtés és világítás), továbbá az élelmezési, valamint vendéglői költségek fejében, tehát a jelzett címeken felmerülő kiadások .megtérítéseként illetik meg; a szolgálatból azonnal elbocsátott felperesnek azonban a felmondási idő alatt, a kiküldetések elmaradása folytán ilyen kidásai a dolog természete szerint nem merülnek fel: a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sem helytelenül nem alkalmazott, sem nem mellőzött, midőn kimondotta, hogy felperes a felmondási időre felszámított és kereset tárgyává tett napidíjakat, mint amelyek, a kifejezetteknél fogva, a fizetés jogi természetével nem bírnak, alperestől, volt szolgálatadójától követelni nem jogosult: miért