László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)
— Szerződés alakja — 17 Házastárs által házastársa részére kiállított váltóra nem terjed ki az 1886 : VII. tc. 23. ^a. (944/909. Gr. II. 132.) Az 1886 : VII. tc. 21. §-a a hozomány átadása és átvételére csak azt határozza meg, hogy eme tényekre nézve az okirattal való bizonyítás csak közjegyzői okirattal történhetik meg, de ilyen közjegyzői okirat nemlétéiben a nő nincs elzárva attól, hogy a hozománynak a férjhez vitelét, ennek értékét és átadását tanukkal vagy egyéb alkalmas bizonyítékokkal ne bizonyíthassa. (C. 3906/1913. Gr. XVI. 723.) Gyermektartási kötelezettség elvállalása és mérvének szabályozása a házasfelek mint ilyenek közti vagyoni viszonyokat érintvén, a nem közjegyzői, hanem magánokiratba foglalt megállapodás érvénytelen. (C. 387/1913. Gr. XVI. 724.) Házastársak által harmadik személlyel kötött oly visszterhes szerződés, mely a házastársak egyikének különvagyonára nézve jön létre és ennek elidegenítése ellenében mindkét házastársnak köti ki az ellenértéket, nem 'tekinthető oly jogügyletnek, amely külön a házastársiak között is létrejött és így érvényességéhez közjjigyzői okiiratbafoglalás nem szükséges. (C. 97/1921. M. Tára I. 81. Az 1886 : VII. tc. 23. § b) pontja értelmében a jogügylet érvényességéhez a házastársak között ingatlan vagyon elidegenítésére vonatkozó különös meghatalmazásoknál is közjegyzői okirat szükséges. Az állandó bírói gyakorlat azonban ezt a jogszabályt nem alkalmazza abban az esetben, ha — közjegyzői okirat hiányában — az egyik házastárs a másik házastársinak a szerződés megkötése körül harmadik személyekkel létesített megállapodásait utólag jóváhagyta. Ezt a jóváhagyást azonban csakis akkor lehet a közjegyzői meghatalmazása okirat hiányának pótlásául elfogadni, ha magával azzal a íéllel szemben történik, akivel a meghatalmazottként tényleg eljárt házastárs a megállapodásokat létesítette. (C. 414/1920. Mj. Dt. XIV.) Habár az 1886 : VII, tc, 22. § a) pontija szerint a jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik azon szerződéseknél, melyek a házas felek közötti vagyoni viszonyokat szabályozzák: mégis, ha a férj az egyezségileg meghatározott tartásdíjat rendesen fizette, a feleség pedig elfogadta, s ekként az egyezség a felek között teljesedésbe ment, a megállapodás érvénytelen jogügyletnek nem tekinthető. (C. 1128/1920. Mj. Dt, XIII.) Ha a szerződés a házastársak közt ugyan, de ezek gyermekei javára jön létre anélkül, hogy a házastársak magukra nézve egymással szemben jogokat és kötelezettségeket megállapítanának, a szerződés érvényéhez közjegyzői okirat nem kívántatik. Ily okirat még akkor sem szükséges, ha abban az egyik házastárs javára elidegenítési és terhelési tilalom van kikötve, mivel ezekkel csupán a gyermekek és nem a házastársak lesznek kötelezve. (E. H, 67. sz. 7902/1904.) Dr. Szende Péter Pál: Kötelmi joi» 2
