László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)

XXI lyok, amelyek így — még törvénnyé válásuk előtt — „kijárták az élet iskoláját" és az élet által adott számtalan lehetőség tényállásüllőin kovácsolódtak ki. Felsőbíróságaink alkalmazásában az első és második tervezet, illetve a bizottsági szöveg szabályai élő joggá lettek, tovább fejlődtek. Á Magánjogi Törvénykönyv szövegének megalkotásánál a bírói gyakorlat tapasztalatait érvényesítették a törvény kitűnő szövegezői, azon jogszabályok megalkotásában pedig, amelyek az előző szövegekkel szemben újakként jelentkeznek, szintén a bírói jogalkotás által hosszú évek lassú, óvatos munkájával kiformált utakat követték és az utolsó szöveget a bírói gyakorlat általi megadott irányban fejlesztették tovább. Nagy érdeme az új javaslatnak, nyelvezetének magyarossága, szövegezésének világossága és a nehézkes utalásoknak mesteri módon való kiküszöbölése. A Magánjogi Törvénykönyv javaslatára büszke lehet a magyar jogászság és azon túl az egész magyar nemzet, melynek kultúráját, életerejét és élnáakarását mai csonka, agyontiprott helyzetében is az egész világ előtt fennen hirdetni hivatott. II. Magyarország Magánjogi Törvénykönyve törvényjavaslatának indokolása, sajnos, eddig még nem látott napvilágot. A Mt. vezérelvei azonban nagyrészt egy vágányon haladnak az elődeivel, s így a megelőző tervezetek indokolásához visszanyúlnunk, s abból kóstolót nyújtanunk, több, mint jogtörténeti jelentőséggel bír. A Magyar Általános Polgári Törvénykönyv 1901-ben megjelent tervezetének (rövidítve T.) kötelmi jogi részéhez megjelent Indokolás bevezetése, valamint a 2 Az egyes szakaszokra vailó utalásoknál és hivatkozásoknál, ahol az összehasonlítás érdekéhen szükséges, jegyzetben adjuk a Bsz, (Bizottsági szöveg), valamint a Mt. megfelelő szakaszait is.