László jenő - Szende Péter Pál (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat „Magyarország magánjogi törvénykönyve” javaslatának rendszerében. III. kötet első rész (Budapest, 1928)

86 — Mt. 1017—1020. §§ — károsíttatván, első sorban magánál a végrehajtást szenvedőnél, fonforogjon a hitelező megkárosítására irányuló szándék, Errőí azonban csak akkor lehet szó, ha az ügyletet megtámadó foglaltató hitelezőknek követelései a megtámadott ügyletnek létesítésekor már fennállottak s ugyanakkor azok a végrehajtást szenvedőnek vagyonában fedezetet nem találtak. Az igénylő felperessel szemben pedig az ő szerzési igényénél fenforgó jóhiszeműsége képezvén a döntő kérdést, a megtámadási jog érvényesíthetésének [feltétele az, hogy tudomással bírhatott-e az igénye alapjául szolgáló átruházási ügylet megkötésénél a végrehajtást szenvedőnek a hitelezők kijátszására irányuló szándékáról. A bírói gyakorlat által érvényre jutott jogszabályok szerint a közel rokonok között kötött ily átruházási ügyleteknél a vélelem arra nézve, hogy minden ily ügylet már önmagában a hitelezők kijátszása céljából köttetett, nem áll fenn. A vélelem csak akkor állítható fel, ha egyébként fenforognak a megtámadás alapfeltételei és csak ha be van bizonyítva, hogy a végrehajtást szenvedőnek hitelezőit kijátszani szándékolta, áll fenn a vélelem olyan irányban, hogy a végrehajtást szenvedő kijátszási szándékáról a vele szerződő közel rokon szintén tudomással bírt. E vélelem is azonban csupán a bizonyítási teher szabályai szempontjából érvényesülhet és nem zárja el az igénylő felperest attól, hogy olyan ténykörülményeket igazoljon, amelyekből következtethető, hogy a végrehajtást szenvedőnek, kijátszási szándékáról nem bírhatván tudomással, jóhiszemben volt. (C. 50/1898.) Midőn a végrehajtást szenvedő adós a kielégítési alapot a hitelező elől elvonja s azt másra ruházza át, ha a szerző fél a végrehajtást szenvedőnek közeli rokona, fennáll a bírói gyakorlat által elfogadott és tételes törvénnyel nem ellenkező az a vélelem, .hogy a szerző fél a végrehajtást szenvedőnek az elidegenítésben nyilvánuló kijátszásii szándékáról tudomással bírt, minélfogva az ily jogügyletnek a végrehajtató hitelezővel szemben az anyagi jogszabályok szerint joghatály nem tulajdoníttathatik. (C. 863/1899.) Azon harmadik személy, ki rosszhiszeműen közreműködött abban hogy a kielégítési alap reá átruháztassék s ez által a hitelező elől elvonassék, jogosan kötelezhető annak tűrésére, hogy amennyiben közvetlenül kötelezett adósok szerződési kötelezettségűiknek nem felelnek meg, a hitelező az átruházott vagyonból szerezzen kielégítést. (C. 2922/1908. Gr. II. 327.) A gondnokság alá helyezett személy törvényes képviselője jogosan követelheti az oly adásvételi ügylet érvénytelenítését, melyet a vevő a gondnokság alá helyezendő eladóval összejátszva, abból a célból köt, hogy azoknak joga, kiknek érdekében a gondnokság el volt rendelendő és kik annak kérelmezésére a törvény szerint joggal bírnak, — meghiusíttassék. (C. 261/1908. Gr. II. 335.)