A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

volna továbbvezetnie az u-i telephelyre. A terheltnek szolgálati ideje sem telt még le akkor, amikor a vontatóval a csárdánál megállt és ott italt fogyasztott. E tények mellett kétségtelen, hogy terhelt még „vezetés közben" volt akkor, amikor a csárdánál megállt és ott italt fogyasztott. Minthogy a BHÖ 174/A. pont a) alpont második fordulata a vezetés közbeni szeszesital fogyasztást nyilvánítja bűntettnek, terhelt a megállapított tényállás szerint ezt a bűntettet éspedig annak befejezett formáját valósította meg. A vezetés közbeni szeszesital fogyasztás, függetlenül a fogyasztott mennyiségtől, kisebb vagy nagyobb mérvű alkoholos befolyásoltságot eredményez, éppen ezért nyilvánította az 55/1953. M. T. sz. rendelet magában véve a vezetés közbeni szeszesital fogyasztást önálló bűntettnek. A „vezetés közbeni" szeszesital fogyasztás fogalma nem szűkíthető le arra az esetre, ha a vezető mozgó járművön ülve, eközben fogyasztja a szeszesitalt, mert az ilyen értelmezés ellene mondana a jogalkotó akaratának, megakadályozná az ide vonatkozó titalom által elérni kívánt cél megvalósítását. Ugyanis semmivel sem kisebb és veszélytelenebb a következménye annak, ha a vezető járművel megáll, arról leszállva szeszesitalt fogyaszt, majd ennek megtörténte után újból felszállva a járműre azt tovább vezeti, mintha a szeszesitalt a mozgó járművön fogyasztotta volna el. A cél annak megelőzése, hogy a vezetés szeszesital hatása alatt történjék, márpedig e célt egyformán veszélyezteti az alkoholfogyasztásnak előbb említett mindkét módozata. A kifejtettek szerint a terhelt vezetés közben volt akkor, amikor a csárdánál szeszesitalt fogyasztott és a vezetésközbeni fogyasztás a BHÖ 174/A. pont a) alpont második fordulatában írt befejezett bűntettet valósítja meg. (1959. XI. 30. — B. törv. 2159/1959.) Felbujtói minőségben elkövetett közlekedés rendjét veszélyeztető bűntett. 76. A bizonyított tényállás szerint: A vádlott 1958. évi szeptember hó 11. napján utasította M. F. beosztottját mint gépkocsivezetőt, aki ittas állapotban volt, hogy a gépkocsira üljön fel, munkáját folytassa tovább. M. F. a munkaviszonyát meg akarta szüntetni, ezért állt le a gépkocsival és italozni kezdett azon elhatározással, hogy tovább nem vezet. E körülményről A. J. kirendeltségvezető tudomást szerzett. A. J. vádlott a helyszínre ment és meggyőződött a tényleges helyzetről. A vádlott nem intézkedett másik gépkocsivezető kirendeléséről, hanem az ott tartózkodó rendőrjárőrrel megbeszélte, hogy M. F.-et gépkocsira ülteti ós az elindulás után a rendőrjárőrök mindjárt igazoltassák. Ezt a rendőrjárőr rövid távolság után meg is tette és M. F.-et előállította vérvételre. 91