A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

úton a társadalmi szervekre ruházzák át. (Pl. a társadalmi bíráskodás, vállalati igazgató fegyelmi jogköre stb.) A társadalmi tulajdon fokozott védelme érdekében a vállalati portás is közrendvédelmi feladatokat teljesít és lényegében olyan teendőket lát el, amelyek hatósági, rendőri feladatot képeznek. Ebből pedig következik, hogy ha a portás által ellátott munka hatósági jogkörbe tartozó tevékenység, akkor őt ebben az átruházott hatáskörben meg kell, hogy illesse a hatósági közegek részére biztosított fokozott büntetőjogi védelem is. Erre az óvás szerint — a meglevő jogszabályok alapján — meg is van a lehetőség olyan bírói gyakorlat kialakításával, amely ezt a fokozott büntetőjogi védelmet a gyári portásra kiterjesztően értelmezi. Ilyen bírói gyakorlat kialakítására a lehetőséget az óvás a Legfelsőbb Bíróság 1. számú irányelvében látja. Ugyanis a Legfelsőbb Bíróság 1. számú irányelve szerint a gazdasági szerveknél külön megbízatás alapján vezető, vagy bizalmi munkakörben dolgozó személyeket a hatóság közegével egy tekintet alá kell venni. A portás pedig az óvás szerint feltétlenül bizalmi dolgozónak tekintendő. A Legfelsőbb Bíróság határozatában kimondja, hogy a törvényességi óvás nem alapos. Az óvás is utal arra, hogy a gyári portást a BHÖ 99. és 116. pontjai alapján hatóság közegének tekinteni nem lehet. Az óvás azonban arra hivatkozik, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1. számú irányelve a büntetőjogi szabályoknak alkalmazása szempontjából hivatalos személynek tekinti az állami vállalatnál bizalmi munkakört betöltő személyt is és mivel a portás ilyen munkakört tölt be, őt is hivatalos személynek kell tekinteni. Az óvásnak ez az érvelése nem helytálló. A Legfelsőbb Bíróság 1. számú irányelve kimondja ugyan, hogy hivatalos személy többek között az, aki állami vállalatnál bizalmi munkakört tölt be, de ugyanakkor az irányelv indokolási részében élesen kiemeli, hogy a „bizalmi" meghatározást szoros értelemben kell venni és csak az átlagosat lényegesen meghaladó, különleges bizalom által kijelölt munkaterületre , lehet a szóban levő „bizalmi" megkülönböztetést vonatkoztatni. A vállalati portás pedig nyüvánvalóan nem is ilyen különleges bizalommal kijelölt személy, így tehát ezen az alapon őt hivatalos személynek tekinteni nem lehet. Hivatkozik még az óvás arra is, hogy a vállalati portás rendészeti jellegű tevékenységet is fejt ki és ezért erre tekintettel is hatóság közegének kell tekinteni. Ez az okfejtés sem helytálló. A Legfelsőbb Bíróság 1. számú irányelve hivatalos személynek minősíti ugyan az állami vállalatnál, államigazgatási jellegű tevékenységet kifejtő személyt is. A rendészeti tevékenység kétségtelenül az államigazgatási tevékenységek közé sorolandó. Azonban a gyári portás nem elsősorban és nem főként rendészeti jellegű tevékenységet fejt ki, továbbá az általa tett intézkedéseknek kényszer70