A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Nagy mennyiségű robbanóanyagot és lőszert rejtegető terhelttel szemben törvénysértően enyhe büntetés kiszabása. 53. A terhelt több év előtt illatszerkereskedést nyitott. Engedélye volt fegyver, lőszer ós robbanóanyag árusítósára is. Később vadásztársaság vezetője lett és a lőszer elosztását intézte. 1945-ben különböző fegyvereket és lőszert, valamint robbanóanyagokat szedett össze, majd azokat udvarában elásta abból a célból, hogy esetleg utóbb hasznosíthatja. Ugyancsak elásta vadászfegyverét is. 1957-ben az elásott fegyvereket a rejtekhelyről elővette, majd átcsomagolva más helyre rejtette el. 1957 novemberében fegyvertartási engedélyét megvonták, mire az engedély alapján tartott vadászfegyverét beszolgáltatta, azonban a hozzátartozó lőszert, valamint a korábban elrejtett vadászpuskáját és az egyéb fegyvereket, lőszert és robbanóanyagot megtartotta. 1958 októberében tartott házkutatás alkalmával 1 db vadászpuskát, 8 db fegyvercsövet, több mint 300 különböző fajta lőszert, továbbá több mint 3 kg robbanólőport, valamint gyutacsot, gyujtózsinórt stb. találtak elrejtve az udvar különböző helyein. A robbanóanyagok és a lőszerek a hozzávaló tartozékokkal együtt teljesen használható állapotban voltak, míg a vadászpuska és a többi fegyver egy része a fegyverszakértő írásbeli szakvéleménye szerint megfelelő alapos tisztítás után használható állapotba hozhatók. A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki robbanóanyag, fegyver és lőszerrejtegetés bűntettében. Ezért 7 hónapi börtönbüntetésre ítélte, valamint 2 évi időtartamra a törvényben felsorolt egyes jogok gyakorlásától eltiltotta. Fellebbezés hiányában az ítélet jogerőre emelkedett. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A járásbíróság az ítéletben kifejtette, hogy a terhelt az ellenforradalom alatt a fegyvereket nem használta fel és másnak sem adta át. Mindezek alapján azt állapította meg, hogy ,,a vádlott személye nem nagy mértékben veszélyes a társadalomra". A Legfelsőbb Bíróság lényegileg egyetért a járásbíróság eme álláspontjával, bár nem kerülte el a figyelmét, hogy a terhelt az ellenforradalom alatt a „forradalmi bizottság" -nak kiszolgáltatta a vadászok névsorát, amely személyének társadalmi veszélyességét illetően nem közömbös. Ezzel szemben nem lehet figyelmen kívül hagyni a cselekmény kiemelkedő tárgyi társadalmi veszélyességét. A terhelt igen jelentős mennyiségű robbanóanyagot ós lőszert, továbbá fegyvert, illetve fegyveralkatiészt rejtegetett hosszú időn át. Még 1957-ben is szükségesnek találta ezeknek átcsomagolását és biztosabb helyre való elrejtését. Bűncselekményét olyan időben is elkövette, amikor a fegyver- és lőszerrejtegetés rögtönbíráskodás alá esett. A Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának 212. sz. állásfoglalása rámutatott a fegyverrejtegetósnek, különösen az ellenforradalmat követő 59