A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)
dőse volt az, miszerint a népi demokratikus államrend helyébe olyan — nem szocialista — államrend lép, amely visszaadja a földreform során a nagybirtokosoktól igénybe vett ingatlanokat. A terheltek a népi demokratikus rendszer megváltozására vonatkozó e közös meggyőződésüket legalábbis az adásvételi szerződés megkötésével kölcsönösen kifejezésre1 juttatták. A dolog természetéből folyik egyébként, hogy a mondottak az írásbeli szerződés meg kötését megelőző tárgyalásnak is feltétlenül anyágát képezték. A rendszerváltozásba vetett hit kifejezésre juttatása az állandó bírói gyakorlat szerint az izgatás bűntettét megvalósítja. A rendszerváltozást kívánó fél bűnösségén mit sem változtat, hogy a másik érintett személyben is azonos meggyőződés ól. Ilyen esetben is a Dépi demokratikus államrendnek az egyik elkövetőben élő gyűlölete — amely a más rendszer várásában kifejezésre jut — alkalmas arra, hogy a másik elkövető gyűlöletét tovább felszítsa. Ezért mindazok elkövetik az izgatás bűntettét, akik olyan szerződést kötnek, amelynek perfektuálása attól feltételezett, hogy a népi demokrácia helyébe más, nem szocialista államrend lép. Nem tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a terhelt bűnösségét a BHÖ 2/b. pontjába felvett bűntettben megállapították. Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság az alaptalannak bizonyult törvényességi óvást elutasította. (1958. XI. 1. — B. törv. eln. tan. 3258J1958.) A népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntette miatt a politikai jogok gyakorlása felfüggesztésének törvénysértően hosszú tartamban való kiszabása. 43. A terhelt, mint hentes és mészáros mester 1949 decemberében már vágóállatot nem vásárolhatott és nem vághatott. A terhelt P. helységben 1949. december 17. napján tartott vásáron nagyobb tömeg előtt kijelentette egy tehenet áruló földművesnek : ,,Úgy kell a marha parasztnak, bár vinnék el a marháját ingyen, mert amikor még nekünk henteseknek módunkban volt az állatokat felvásárolni, akkor nem adták ilyen olcsón. Ezek a felvásárlók nem is magyarok." A népbíróság külön tanácsa 1950-ben a terheltet az 1946 : VII. tv. 4. § (2) bekezdésében [BHÖ 4. pont (2) bek.] meghatározott államrend elleni nyilvános rágalmazásnak bűntette miatt 15 napi fogházra, egy évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére, továbbá behajthatatlanság esetén 20 forintonként egy napi börtönre átváltoztatandó 200 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság ugyancsak 1950-ben meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt cselekményét az 1946 : VII. tv. 2. § b) pontjában (BHÖ 2/b. pont) meghatároz ott izgatás bűntetteként minősítette. Eíért a terheltet egy évi börtönre, mint főbüntetésre, politikai jogai gyakorlatának 10 évi felfüggesztésére és ugyanilyen tartamú hivatal45