A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

előbb arra gondolt, hogy felgyújtja a raktárt, majd elhatározta, hogy inkább gyorsan kiosztja a ruhákat a bv. őrség tagjai között azzal, hogy azokat a rend helyreállta után visszaszolgáltatják. Ennek végrehajtása során mintegy , 50 000 Ft értékű ruházati anyagot annak feljegyzése és elismertetése nélkül osztott ki, hogy ki mennyi ruházati anyagot vett magához. A további — csaknem 2 000 000 Ft értékű — anyagot a nemzetőr parancsnokhelyettes utasítására ideiglenes jegyzék ellenében osztotta ki. A későbbiek folyamán a feljegyzés nélkül kiosztott anyag nagyobb része veszendőbe ment, azt a bv. őrség tagjaitól visszaszerezni nem sikerült. A terhelt egyébként az ellenforradalom alatt keletkezett károkat igyekezett csökkenteni, a szétszórt anyagot összeszedetni. A megyei bíróság bűnösnek mondta ki a terheltet társadalmi tulajdon hűtlen kezelésének bűntettében ós ezért őt 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte ; az ellene a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt emelt vád alól azonban bizonyítottság hiányában felmentette. A Legfelsőbb Bíróság a terhelt cselekményét a társadalmi tulajdon hanyag kezelése bűntettének minősítette ós a vele szemben elsőfokon kiszabott börtönbüntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. A másodfokú ítélet indokása szerint a terhelt annak megakadályozása érdekében, nehogy a ruházati anyag az ellenforradalmárok kezébe kerüljön, jegyzék nélkül kiosztott mintegy 50 000 Ft értékű holmit a bv. őröknek. A jegyzék készítése a zűrzavaros helyzet folytán, a gyors cselekvés érdekében gondatlanságból maradt el, a bekövetkezett kár tehát a terhelt gondatlanságára vezethető vissza. A büntetés végrehajtásának felfüggesztésére a másodfokú bíróság azért találta a terheltet érdemesnek, mert a társadalmi tulajdont személyi biztonságának kockáztatásával is menteni törekedett. A legfőbb ügyősz a terhelt javára törvényességi óvást emelt. — Az óvás alapos. A jogszabálysértés nélkül megállapított tényállásból az eljárt bíróságok okszerűen vonták le azt a következtetést, hogy a terheltet eljárásában nem a társadalmi vagyon megkárosítására, hanem annak megóvására irányuló szándók vezette. Az ilyen tartalmú szándék a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése bűntettének (BHÖ 231. pont) megállapítását kizárja. Ez a szándékos bűntett ugyanis akkor valósul meg, ha a társadalmi tulajdonban levő vagyon kezelésével vagy gondozásával megbízott személy, ebbeli helyzetével akár a maga, akár más anyagi érdekében visszaél ós ezáltal idéz elő a társadalmi vagyonban károsodást. A visszaélésnek, a kötelességszegősnek tehát abból a célból kell történnie, hogy annak folytán akár az elkövető, akár más anyagi előnyhöz jusson, egyben az elkövető szándékának ki kell terjednie arra is, hogy a kötelessőgszegőse a társadalmi vagyonban kárt okoz. Minthogy a jelen esetben a terhelt nem abból a célból mellőzte 41