A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)
A legfőbb ügyész az elítélt terhére törvényeseégi óvást emelt, amelyet az Elnökségi Tanács alaposnak talált abban a vonatkozásban, hogy a Legfelsőbb Bíróság által kiszabott büntetés rrértéke nem áll arányban az elkövető fokozottabb társadalmi veszélyességével. De az óvásban foglaltakon túlmenően az Elnökségi Tanács úgy találta, hogy az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét is tévesen minősítették. Az elítélt terhére megállapított tényállás ugyanis meghaladja az izgatás bűntetti fogalmának kőiét. Az Elnökségi Tanács az első bíróság ítéletében foglalt tényállást a maga egészében fogadta el a bűnösség megállapításának alapjául. Téves indokolással rekesztette ki a Legfelsőbb Bíróság a helyesen megállapított tényállás egy részét a bűnösség köréből. Valamely személy múltbeli magatartásának kivizsgálása, illetve az erre való vállalkozás általában véve valóban nem bűncselekmény. Ámde a Legfelsőbb Bíróság ez egyébként helyes megállapításnál figyelmen kívül hagyta azt, hogy e kérdés elbírálásánál az adott esetben döntő súllyal esik latba az elkövetés időpontja és semmiképpen sem mellőzhető az elkövetés körülményeinek értékelése. Az ellenforradalom vérengzéseinek tetőfokán vállalkozott az ellenforradalmi jellegű munkástanács előtt a terhelt arra, hogy egyes volt ÁVH-sok politikai múltját „kivizsgálja". Ez a magatartás pedig ebben az időszakban nem büntetőjogilag merőben közömbös cselekmény, hanem tevékeny közreműködés, illetve arra való vállalkozás egy ellenforradalmi jellegű akcióban, amelynek akkor közkeletű egyik célkitű, ése éppen az Államvédelmi Hatóság tagjainak, vagy volt tagjainak felelősségre vonása, zaklatása és üldözése volt. Az Elnökségi Tanács a kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatos ítéleti állásfoglalását tévesnek találta, azt mellőzte és az említett magatartást is a bűnösség körébe vonta. E tényállásból kitűnően pedig a terhelt társaival együtt lényegileg bekapcsolódott az ellenforradalmi célkitűzéseket követő mozgalomba, amelyet az ideiglenes munkástanács működése is szolgált. E körben a terhelt mint az ellenforradalmi jellegű ideiglenes munkástanács tagja, a vállalattól leváltásra és kitiltásra javasolt kommunisták eltávolítását a gyűlésen megindokolta és a maga részéről is megszavazta. Az Elnökségi Tanács a terhelt cselekményét a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettének [BHÖ 1. pont (2) bek.] minősítette. A változott minősítés folytán új büntetés kiszabására került sor. A Legfelsőbb Bíróság által kiszabott 10 hónapi börtönbüntetés ehhez képest csupán a Btá. 51. § (3) bekezdése alapján lett volna kiszabható. Olyan rendkívüli körülmények azonban, amelyek erre alapul szolgáltak volna, fel nem merültek. Az Elnökségi Tanács a terhelt javára értékelte a munkához való jó viszonyát, valamint családos állapotát. Figyelemmel ezekre, javára a Btá. 51. § (2) bekezdés c) pontját alkalmazhatónak találta. 39
