A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A terheltnek az a magatartása, hogy többször is állította, miszerint a szerződés hamis, érvénytelen — amennyiben ez az állítás valótlan — olyan fondorlatos megtévesztő magatartás, amely alkalmas volt arra, hogy a vevőket megtévessze és őket vagyonjogi rendelkezés megtételére indítsa. Nem helytálló a megyei bíróságnak az az érvelése, hogy a terheltnek tényként megállapított állítása azért nem képez fondorlatot, mert vevőknek meg volt a módjuk, hogy utánjárással a terhelt állításának valótlangáról meggyőződjenek és amikor ezt elmulasztották, akkor a kellő gondosságot nem fejtették ki. Az állandósult bírói gyakorlat szerint nem akadálya a fondorlat megállapításának sem az utánjárás elmulasztása, sem pedig az, hogy a megtévesztett a terhelt eljárásával szemben a kellő gondosságot nem fejtette ki. De egyébként is az adott esetben vevők utánjárása aligha vezethetett eredményre, mert a szerződés valódisága és érvényessége annak megtekintésével még távolról sem állapítható meg. * Vizsgálat tárgyává tette továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy a terhelt megtévesztő magatartása eredményezett-e vagyoni kárt. A terhelt a kétszer eladott ingatlanrészért — az első adásvételi szerződés valódiságát feltételezve — az első vevőtől és a második vevőtől is felvette a vételárat. A második vevő tulajdonjoga a telekkönyvbe bekebelezést nyert. Az első vevő a vételár ellenértékét, az ingatlant, telekkönyvi tulajdonul nem kapta meg. Az először kötött adásvételi szerződés valódiságától és a jogügylet érvényességétől függően az eset összes egyéb körülményeire is figyelemmel az ingatlan tulajdona a polgárijog szabályai szerint nyer elbírálást. Ezek szerint pedig vagy az első, vagy a második vevő, de egyik mindenesetre károsultként jelentkezik. Minthogy a kifejtettek szerint a terhelt cselekménye — az első szerződés valódiságát és érvényességét feltételezeve — a csalás bűntettét megvalósítani látszik, törvényt sértett a megyei bíróság, amikor a terheltet bűncselekmény hiányában felmentette. De törvényt sértett a megyei bíróság akkor is, amikor, bár helyesen észlelte, hogy az elsőfokon eljárt járásbíróság ítélete az ügy felderítetlensége okából megalapozatlan, ennek ellenére azt nem helyezte hatályon kívül. A járásbíróság ítélete megalapozatlan, mert nem derítette fel kellően az ügyet azon lényeges körülmény vonatkozásában, hogy a terhelt és J. J. között kötött szerződés valódi és érvényes jogügylet-e. Ezenkívül indokolási kötelezettségének sem tett mindenben eleget. Továbbá nem derítette fel a járásbíróság, hogy a terhelt és J. J. között kötött szerződés, figyelemmel az ügyletkötés idejére és arra, hogy a kérdéses házat államosították, érvényes szerződés-e. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az alaposnak talált törvényességi óvásnak helyt adott és a Bp. 227. (1) és (4) bekezdése alapján 318