A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A sértett a 4— 500 Ft értékű bádoglemezt az üstház elkészítése céljából adta át a terheltnek és ragaszkodott ahhoz, hogy az átadott anyagból készítse el a vállalt munkát. A terhelt hosszú időn át hitegette a sértettet és az üstöt a mai napig sem készítette el. Alaptalan a terheltnek az a védekezése is, hogy az átadott bádoganyag nem volt megfelelő, mert ugyanebből az anyagból — a sértett beleegyezése nélkül — üstházat készített a nővérének. A terhelt a fenti magatartásával a BHÖ 442. pontjában felvett sikkasztás bűntettének a törvényi tényállását mindenben megvalósította, mert a birtokában levő, de a sértett tulajdonát képező bádoglemezt eltulajdonította. Az idézett törvényhely (2) bekezdése szerint ugyanis-az eltulajdonítás be van végezve, mihelyt a birtokos, vagy bírlaló a dolgot elidegeníti, elhasználja, a visszakövetelésre jogosított előtt eltagadja, vagy azzal bármi más módon, mint sajátjával rendelkezik. Törvényt sértett tehát a járásbíróság, amikor a terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. (1958. XI. 11. — B. törv. VI. 2551/1958.) Csalás bűntette Csalás vádja alól téves jogi indokolás alapján törvénysértő felmentés. — .1 fondorlat fogalmának helyes értelmezése. 244. A terhelt 1940-ben került nagynénje és férje J. J. házához, ahol nagynénjének 1948. decemberében bekövetkezett halálakor is még ott volt. A J. házaspárnak gyermeke nem volt és a terheltet, aki gazdaságukban és üzletükben segédkezett, örökösüknek tekintették. A J. házaspárnak közösen fele-fele részben két egymással határos háza volt. A terhelt, nagynénjének halála után mindkét ház fele-fele illetőségét végrendelet alapján tőle megörökölte. A terhelt 1954. évi május hó 20.-án az egyik háznak a tulajdonát képező fele illetőségét ideiglenes írásbeli szerződéssel eladta nagynénje férjének, aki a 18 000 Ft vételárat a terheltnek kifizette. J. J. 1957. év tavaszán kórházba került és ekkor az adásvételi szerződést a kiskunhalasi közjegyzőnél letétbe helyeztette, majd pedig 195S. január 31.-én elhunyt. A hagyatéki tárgyaláson a terhelt tagadta, hogy a letétbe helyezett adásvételi szerződést a néhaival megkötötte, és hogy az azon levő aláírás tőle származik. A terhelt ezt követően 1958. december 19-én kötött szerződéssel az időközben államosítás alól mentesített háznak fele illetőségét K. és D. kiskunhalasi lakosoknak eladta, akiknek javára a telekkönyvi hatóság a tulajdonjogot be is kebelezte. A járásbíróság a terheltet, bűnösnek mondotta ki csalás bűntettében é? ezért 1 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. 316