A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

ingó dolgot talál és azt nyolc nap alatt a hatóságnak, vagy annak, aki elvesztette, át nem adja, a talált dolog jogtalan elsajátításának bűntettét követi el. Abból a szövegrészből, ,, . . . vagy annak, aki elvesztette, át nem adja" világosan kitűnik, liogy az elveszett dolog tulajdonosának az ismerete nem akadálya a jogtalan elsajátítás bűntette megállapításának. Jogtalan elsajátítás bűntettének lényeges tényállási eleme, hogy az ingó dolog elvesztett, vagyis a tulajdonos, illetve birtokos birtokából kiesett legyen. Az ítéleti tényállás szerint a terhelt a sértett által elvesztett pénzt a legényszállás udvarán találta meg. A legényszállás udvarán elvesztett pénz már a tulajdonos birtokából kiesettnek tekintendő és ezért arra nézve a jogtalan elsajátítás bűntette elkövethető. A járásbíróság azonban nem derítette fel a tényállást abban a vonatkozásban, hogy a sértett melyik napon vesztette el a 300 forintot. A tárgyalás és a nyomozás során erre vonatkozólag ellentétes adatok merültek fel. A járásbíróság a nyomozati adatoknak a terhelt és a tanúk elé tárásával ezt tisztázni meg sem kísérelte. A járásbíróság megállapította továbbá, hogy a terhelt a pénzt a sértettnek átadta, azonban nem tisztázta és nem állapította meg tényként, hogy ez melyik napon történt. Ennek a körülménynek a felderítése pedig lényeges, mert ha a terhelt a 300 forintot 8 napon belül átadta a sértettnek, azt időközben saját céljára nem használta fel, úgy a jogtalan elsajátítás bűntette nem állapítható meg. A nyomozati iratok e vonatkozásban tartalmaznak adatokat, ezeket azonban a járásbíróság nem tette a tárgyalás anyagává. Végül a nyomozati adatokhoz képest a sértett az előleg felvétele után a legényszállásra érkezése előtt vásárlás céljából betért egy boltba és már ott észlelte, hogy a pénzét elvesztette. Ezt a körülményt is a járásbíróságnak a sértett elé kellett volna tárni és mérlegelési körébe vonni. Ezt azonban elmulasztotta. Mindezekre tekintettel a járásbíróság ítélete az ügy felderítetlensége folytán megalapozatlan és ezért törvénysértő. (1960. VI 20. — B. törv. II. 1179/1960.) Sikkasztás bűntette A vételárral tartozó vevő sikkasztásban való bűnösségének törvénysértő megállapítása. 242/a. A terhelt K.-től megvásárolt 200 Ft-ért egy férfikabátot, azonban a vételárral adós maradt. Az eladó többször sürgette a vételár kifizetését, de a terhelt ez elől anyagi nehézségeire hivatkozással mindig kitért, utóbb pedig a kabátot eladta, még mielőtt az árát kifizette volna. 314