A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A legfőbb ügyész törvényességi óvása a tényállást, a cselekmény minősítését és a Btá. 52. § alkalmazásával kiszabott büntetést jelöli meg törvénysértőnek. — Az óvás alapos. A járásbíróság nem tisztázta az eljárás során, hogy milyen értékűek voltak a terhelt által ellopott ingóságok. E hiányos felderítés miatt az ítéleti tényállás megalapozatlan. Tévedett a járásbíróság abban a kérdésben is, hogy P. cselekményét az anyagi jogszabály mely rendelkezése szerint kell minősíteni. Nevezett ugyanis lopásért már több ízben volt büntetve, Előző büntetései közül kettő 6 hónapot meghaladó börtönbüntetésre szólt, újabb cselekménye pedig betörés útján történt elkövetés miatt a visszaesésre tekintet nélkül is súlyosabban minősül. Ehhez képest pedig vele szemben a BHÖ 431. pont (2) bekezdés b) pontjában felvett szigorúbb minősítést kellett volna alkalmazni. Nem képezte az ügyben felderítés tárgyát az sem, hogy J.-né II. r. terhelt tudott-e arról, hogy a fentebbi súlyosabb minősítést eredményező körülmények P.-nél fennállottak. A tudomás fennállására gyanút ébreszt az, hogy a beszerzett erkölcsi bizonyítványok szerint mindkét terhelt korábban a pécsi járásbíróság ítéletével lett elítélve fejenként 1 évi és 6 hónapi börtönre, tehát egy ügyben történt elítélésről van szó. A P.-vel huzamosabb idő óta közös házastársi kapcsolat pedig a J.-né II. r. terhelt esetében is gyanút ébreszt, a másik 6 hónapot meghaladó — P.-nél fennálló — elítélés ismerete tekintetében is. Márpedig a Btá. 28. §-a értelmében a fennálló súlyosab minősítést eredményező körülményekről tudomás I.-nénél is a fentebbi súlyosabb minősítés megállapítását vonhatta volna maga után. Törvényt sértett a járásbíróság akkor is, amikor a büntetés kiszabásánál a korlátlan enyhítés esetét látta fennállni és erre való tekintettel túllépte a Btá. 51. § (2) bekezdés b) pontjában említett büntetés enyhítési lehetőségeket. De törvényt sértett a járásbíróság azért is, mert minden perbeli adat nélkül, iratellenesen állapította meg, hogy a terheltek öntudatzavart előidéző italos állapotban követték el cselekményüket. A Btá. 52. §-ának téves alkalmazásából következik, hogy a kiszabott büntetés törvénysértő. A terheltek többszörösen büntetett előéletű szokásos bűnözők, akik jelen ügyben egy dolgozó ember sérelmére követték el a lopást éspedig a legelemibb fontosságú ruházati és háztartási cikkek tekintetében. Már ez okból sem lett volna mellőzhető a mértékében is szigorúbb börtönbüntetés kiszabása. Ezt indokolja az is, hogy a korábban már velük szemben alkalmazott börtönbüntetés újabb bűncselekmény elkövetésétől kellő viszszatartó erőt nem gyakorolt. Mindezeket egybevetve a terhelteknél csak hosszabb tartamú börtönbüntetéstől várható kellő nevelő hatás. (1959. XII. 21. — B. törv. IV. 2455/1959.) i 311