A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Terhelt félrevezette J. J.-nót, amikor őt felkeresve arra kérte, jöjjön pár nap múlva a gyermekért. Ezáltal megnyugtatta J.-nót abban a tekintetben, bogy a gyermek továbbra is ott, C. községben marad. Terhelt azonban a gyermeket B.-re vitte, sőt az iskolából is kiíratta. Mindehhez pedig J. J.-né, a gyermek felügyelője nem adott hozzájárulást. A járásbíróság tehát tévedés nélkül állapította meg terhelt bűnösségét. (1960. VII. 5. — B. fórv. 1010 1960.) Ifjúság elleni bűntett Ifjúság elleni bűntett helyett szemérem elleni erőszak törvénysértő megállapítása. 173. Az ítéleti tényállás lényege a következő : A terhelt egyetemet végzett, különböző munkahelyeken dolgozott, így többek között a művelődésügyi minisztériumban, mint főelőadó, majd a VII. kerületi tanács oktatásügyi osztályán működött. 1957. szeptember 1-étől a D. utcai általános leányiskolába kapott tanári beosztást. Hyen minőségben ez volt az első munkahelye. A terhelt a leányiskola 6—8 osztályos növendékeivel szemben nem tanárhoz illő módon viselkedett. Amikor tornaóra előtt a leánynövendókek az osztályteremben vetkőztek, oda bement és azok tiltakozására csak nehezen ment ki onnan. D. G. ós Cs. J. kislányoknak a mellét tapogatta. Amikor a hatodik osztály tanulóinak a terhelt magatartására vonatkozó suttogása a tanárok füléhez jutott, vizsgálatot indítottak, melynek során a fentiek kiderültek. De fény derült arra is, hogy a terhelt M. M. 8-ik osztályú, még 14. életévét be nem töltött leányt a lakására felvitte. Ott a leányt levetkőztette, a melleit fogdosta, simogatta, majd a nemi szervét a leány kezébe adta és közben a leányt csókolgatva elélvezett. M. M. a vele történteket tanárainak csak a vizsgálat megindulása után, kihallgatása során szégyenkezve vallotta be. Ugyanakkor pontosan leírta a vádlott lakását, majd a helyszíni szemlére menő tanári bizottságot minden bizonytalankodás nélkül felvezette a terhelt névtáblával el nem látott, átjáró házban levő III. emeleti lakására. A kerületi bíróság ítéletével terheltet bűnösnek mondotta ki a tanítására bízott személyen elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében. Fellebbezés folytán a fővárosi bíróság ítéletével megváltoztatta a kerületi bíróság ítéletét és terhelt cselekményét a BHÖ 391. és 393. pont (2) bekezdésében felvett feltűnően durva becsületsértés bűntettének minősítette. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a fővárosi bíróság fenti ítélete ellen törvényességi óvást emelt. — Az óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt hivatalból vizsgálta az ítéleti tényállás megalapozottságát ós úgy találta, hogy azt az elsőfokú bíróság a 223