A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A büntetőbíróság a terhelt polgári perben megállapított tartási kötelezettségét nem módosíthatja. 170. A járási ügyészség az 1959. évi szeptember hó 9. napján vádiratot nyújtott be a járásbírósághoz, amelyben B. J. terheltet tartási kötelezettség elmulasztásának bűntette címén azzal vádolta, hogy a P. I.-vel kötött házasságából származó és az 1949. évben született József utónevű, valamint az 1952. évben született János utónevű gyermekek után megítélt és együttesen havi 320 Ft-ot kitevő tartásdíj fizetési kötelezettségének éveken át nem tett eleget. A járásbíróság előtt az 1959. évi szeptember hó 28. napján tartott tárgyaláson terhelt beismerte azt, hogy a kiskorú gyermekek után az 1957. év óta tartásdíjat nem fizetett. Azzal védekezett azonban, hogy ezt a tartásdíjat azóta nem is követelték tőle. A tartásdíj fizetését nem tagadta meg, rendes munkaviszonyban van, hivatkozott arra, hogy a fizetése letiltható. Terhelt volt felesége az időközben mással házasságot kötött P. I. vallomásában előadta, hogy terhelt több ízben változtatta munkahelyét, amikor a tartásdíj letiltására sor került. v Ezután a bíróság végzést hozott, amelyben terheltnek hat hónapi időt engedélyezett a gyermektartás fizetésére olyan formában, hogy terhelt köteles az 1959. évi október hó 12. napjától kezdődően minden hónap 12. napján munkahelyétől járó fizetésének 50 %-át gyermektartásdíj fejében P. I. részére átadni. Amennyiben pedig terhelt e vállalt kötelezettségének eleget nem tenne, abban az esetben P. I. sértett kérelmére a bíróság az eljárást újra folyamatba teszi. — Ez a végzés jogerőre emelkedett. Ezt követően sértett az 1959. évi október hó 26. napján levelet intézett a bírósághoz-, amelyben bejelentette, hogy a terhelt a járásbíróság végzésének meghozatala óta mindössze 140 Ft-ot fizetett. Régi munkahelyén megtartja munkaviszonyát, de mindössze pár napot dolgozik ott, a többi idejét alkalmi munkában tölti, nehogy az illetményét letiltani lehessen. Erre a bejelentésre a járásbíróság 1959. évi november hó 4. napján értesítést küldött sértettnek. Ebben azt az útbaigazítást adta, hogy a gyermektartásdíj behajtása tárgyában végrehajtás elrendelése iránt kérelmet lehet előterjeszteni, mely esetben a járásbíróság intézkedni fog terhelt illetménye fele részének letiltása iránt. Ez az értesítés azt is tartalmazta, hogy büntető úton csak hat hónap elteltével, azaz 1960. március 12. napjával lehet újból bűnvádilag felelősségre vonni terheltet, ha addig a vállalt kötelezettségének nem tesz eleget. A legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt a járásbíróság végzése és a végzésnek tekintendő értesítése ellen. — A Legfelsőbb Bíróság ezt az óvást alaposnak találta. Ugyanis az 1958. évi 21. sz. tvr. 3. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a büntető eljárást legfeljebb hat hónapra egy ízben felfüggesztheti a végett, 219