A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

szövetkezetnél dolgozott és csekken, adta fel a tartásdíjat. A tanácsvezető a vádlott személyi igazolványából megállapította, hogy nevezett 1958. január 15. napjáig állott munkaviszonyban, ezt követően csak 1958. április 17-én helyezkedett el. A járásbíróság e tárgyaláson hozott végzésével a M. L. ellen indult büntető eljárást — időhatár kitűzése nélkül — ismét felfüggesztette. A végzés indokolása szerint a terhelt igazolta, hogy új munkahelyen dolgozik, a sértett pedig előadta, hogy a tartásdíjat most rendszeresen kapja. A terhelt és a sértett — a végzés szerint — egyezően adták elő, hogy a terhelt csak 3 havi tartásdíjjal van elmaradva. A terhelt összesen 7 gyermek eltartásáról gondoskodik. Erre figyelemmel a járásbíróság úgy látta, hogy az eljárást újból fel kell függeszteni, mert megalapozottan következtetni lehet arra, hogy a terhelt a még hátralékos tartásdíj összeget is meg fogja fizetni. A járásbíróság végzésében kifejtette, hogy bár az eljárás folyamán hatályba lépett 1958 : 21. sz. tvr. csak egy ízben ad a felfüggesztésre lehetőséget, az ismételt felfüggesztésnek még sincs akadálya, mert az eljárás megindulásakor még az 1944 : V. tv. volt életben, ez pedig a többszöri felfüggesztést nem zárta ki. A járásbíróság végzése ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt. — A törvényességi óvás alapos. Törvényt sértett a járásbíróság, amikor a büntető eljárást másodszor s felfüggesztette annak ellenére, hogy a végzés meghozatalakor hatályos 1958: 21. sz. tvr. 3. §-ának (2) bekezdése szerint az eljárást csak egy ízben lehet felfüggeszteni. Az 1958 : 21. sz. tvr.-nek a felfüggesztésre vonatkozó ez a rendelkezése eljárási jogszabály. Az eljárási jogszabályok időbeli hatályát tekintve pedig az a szabály, hogy azok visszahatnak, vagyis a folyamatban levő büntető eljárások tekintetében is alkalmazásra kerülnek, hacsak maga a jogszabály nem rendeli ennek az ellenkezőjét. Fentieken túlmenően az elsőfokú bíróság végzése iratellenesség okából megalapozatlan is, amikőr azt állapítja meg, hogy a terhelt és a sértett az elmaradt tartásdíjakkal kapcsolatban egyező előadást tettek. A. B. 463/1958. sz. — tárgyaláson készült — jegyzőkönyvből megállapíthatóan sértett ezzel kapcsolatban olyan értelmű nyilatkozatot tett, hogy a terhelt 1958 február, március, április és május hónapokra járó gyermektartásdíjjal van elmaradva. Nem vizsgálta és nem derítette fel az elsőfokú bíróság azt a lényeges kérdést sem, hogy a terhelt önhibájából mulasztotta-e el tartási kötelezettségének a teljesítését. Az eljárás adatai ugyanis arra utalnak, hogy a terheltnek ezzel kapcsolatos vélekezése helytálló lehet. Az eljárás felfüggesztésére pedig csak abban az esetben kerülhet sor, ha a terhelt hibája a tartási kötelezettség nem teljesítése tekintetében megállapíthatónak látszik. Az eljárás felfüggesztélének célja ugyanis éppen az, hogy a terheltnek alkalmat adjon mulasztása helyrehozására. 216