A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

el, szemben egyes jogszabályainknak azzal a rendelkezésével, amely a büntetés kiállását, elszenvedését tekinti a visszaesés megállapításának alapjául. A tvr. szövegéből és a tvr.-hez fűzött miniszteri indokolásból nyilvánvaló, hogy a visszaesés megállapíthatóságának egyedüli előfeltétele a hasonló bűncselekmény miatt korábban történt jogerős börtönbüntetésre elítéltsőg ténye, ha öt év még nem telt el a büntetés kiállásától, vagy végrehajthatósága megszűnésétől. Nem vitás, hogy a terhelt ezt az újabb bűncselekményét a korábbi jogerős elítélésétől számított öt éven belül követte el, ennek következtében cselekményét az 1958. évi 21. sz. tvr. 2. § (1) bekezdés c) pontja szerint kell minősíteni. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság indokolása ezért törvénysértő. (1960. II. 3. — B. törv. 2713/1959.) ( Tartási kötelezettség elmulasztásával elkövetett bűntett a terhelt anyagi helyzetének tisztázása nélkül nem állapítható meg. 164. A bíróság által megállapított tényállás szerint: J. I. a feleségénél elhelyezett két gyermeke után járó tartásdíjat rendszertelenül és a megállapított 320 Ft helyett lényegesen alacsonyabb összegben teljesítette és 2480 Ft-tal tartozott, aminek következtében gyermekei súlyos anyagi nélkülözésben élnek — ugyanis az anya 900 Ft-os havi keresetéből négy személyt tart el. A járásbíróság ítéletében J. I. terheltet — a büntető eljárás felfüggesztésének eredménytelensége után — az ellene emelt vád alól bizonyítékok hiányában felmentette. Az ítélet indokolásában kifejtette a járásbíróság, hogy terhelt tőle telhetőleg, anyagi helyzetéhez képest minden hónapban 180 — 220 Ft-ot fizetett gyermekei számára, így nem volt bizonyítható az, hogy terhelt szándékosan nem teljesíti kötelezettségét. A megyei bíróság mint fellebbezési bíróság végzésében a bejelentett fellebbezési óvást elutasította és egyben terheltet büntethetőséget kizáró körülménynél fogva tekintette fel mentettnek. A végzés indokolásában kifejtette a fellebbezési bíróság, hogy terhelt önhibáján kívül nem tudta maradéktalanul teljesíteni kötelességét, mivel csökkent munkaképességű és csupán 2 kh.- ingatlannal rendelkezik. Ezért vele szemben^az 1958 : 21. sz. tvr. 1. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazható. A Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást emelt a járásbíróság ítélete és a megyei bíróság mint fellebbezési bíróság végzése ellen. — A Legfelsőbb Bíróság az óvást alaposnak találta. Az eljárt bíróságok a felmentő ítéletet lényegében arra alapították, hogy terhelt önhibáján kívül nem teljesítette maradéktalanul tartási köte212